2010. szeptember 29., szerda

Szeptember végén

Bár a cím elégiát sugall (Petőfi), a tartalom inkább eklektikát, ha már.
Tehát Dániában pincérkedem, egy amerikai étteremben és egy nemzetköziben. Előbbiben, akár vmi romantikus operában, a végén kiderül, hogy a bosnyák szakácsnő nem is olyan vérszomjas, mint elsőre tűnik, sőt, kifejezetten kedves. Az iraki szakács azt ecseteli, hogy a francia gyarmatosítók mennyivel jobbak, mint az angolok, akik csak kizsákmányoltak, legalábbis Irakban; és hogy Spanyolországban az 500 éves arab mecsetek jobb állapotban vannak, mint Irakban a 100 évesek, annyira nem költ a kormány rá. A másik étteremben csak beugró személy vagyok, a tulajdonosa Kenneth Madsen, dán rendező, az étteremmel szemben egy mozija is van. Imádom a társaságot és az ételt is, így nem bántam, hogy a múltkor 6 órát kellett mosogatnom, bár arra nem volt éppen kellemes hazaérni, hogy ezek után Esben az edények tisztításában kérte a segítségemet. Az a napom a következőképp nézett ki: volt dán iskolám meglátogatása (az új turnus igazán remek!), onnan hajnalban továbbálltam dolgozni délelőtt 11-ig, hazamentem, másfél óra alvás után pedig Kenneth hívására keltem, nem ugranék-e be mosogatni. Én élvezem, ha hasznosnak érezhetem magam, főleg, hogy adót és borravalót beleszámítva kb. 40 000 Ft-nyit kerestem egy nap alatt.
A volt iskolám egyébként szeptember elején találkozót szervezett az egykori és aktuális tanulóinak, kb. 150 ember, bulizás és beszélgetések, én teljes eksztázisban a sok embertől, újra bebizonyosodott, mennyire odavagyok az ismerkedésért.
Ha nem dolgozom, koppenhágázom, mondhatni bejárom Tolnát-Baranyát. Már találtam underground helyeket, a héten kortárs tánc ügyében tartok helyszíni szemlét. A Királyi Könyvtár (Fekete Gyémánt) a dán MÜPA. Két hete a legjobb együttesek hívták meg, profi fényjátékkal kísérve az előadásokat, én a legfelső átjáróról néztem, egyenesen rálátva az esti csatornára. Mindezt egy ingyen. Hétfőn pedig egy konferencia végét csíptem el, a résztvevők közül sem mindenki viselte a kitűzőjét, így gondtalanul falatozhattam a svédasztalról. A nyilvános parkok is tele vannak almafákkal, onnan is szoktam szedni. Múlt héten, tehát szeptember végén vettem két doboz dán epret 600 Ft-ért. A két percre lévő Lidlben is állandó az akció. Az étkezést egyrészt családtagjaim megnyugtatására részletezem (nem éhezik a kicsi Carmen a messzi északon), másrészt annak nyomatékosítására, hogy Dánia nem olyan drága, főleg augusztusi otthonlétem fényében.
Christianiában az ember érdekes beszélgetőtársakra akadhat: beszívott, udvarló bonyákokra és kurdokra vagy pöttyös csokornyakkendős- Teddy macis művészekre.
A zongorista, aki a Fekete Gyémántba fog méregdrágán koncertezni, nyáron Koppenhága főutcáján játszott.
Amikor az esti busz vezetője Mozart-operát hallgat, olyan érzésem támad, mintha egy szürrealista festménybe csöppentem volna, és egyszer csak Alíz csodaországában találom magam.