2010. augusztus 3., kedd

Lagosi Bábel

Vasárnap a tengerparton vacsoráztam a családdal. Kellemes idő, ragyogó gabonamezők, még a víz is elég meleg ahhoz, hogy élvezetes legyen benne sétálni.
A dán nyár szemléltetésére: "Idén jól kifogtad a kánikulát, általában nincs ilyen forróság"- így Esben bátyja. "27 fok, teljesen abnormális"-replikázza Esben.
Ma a kertben vacsoráztunk, esős napok után végre napsütés. Azt hiszem, a kertben eddig többet dolgoztam, mint Esben (szedtem meggyet, ringlószilvát, söprögettem). Egy hónapnyi ingyenes szállásért és ételért cserébe ez a minimum. Persze nem tagadom, hogy mindenki kevésbé segítőkész, ha saját otthonáról van szó (legalábbis én). Ha azt érzem, hogy más jobban akarja, mint én, akkor flegmatikus leszek. Esben panaszkodik, hogy ellopom tőle az anyukáját, aki valószínűleg jobban szeret, mint őt, és igazából amikor ezt felhánytorgatja előtte, az édesanyja csak mosolyog...Ma is azt találta mondani (Esben), hogy az egész házban én szeretem őt a legjobban.
A család étkezési szabályai meglehetősen különböznek a mi családunkétól.( Természetesen én mentességet élvezek.)
1. Az apja ragaszkodik az esti együtt evésekhez, rossz néven veszi, ha fia vacsora után pár órával egymaga fogyasztana még valamit. (Gondolom ez amolyan erőfitogtatásféle, nincs bajom amúgy apukájával, viccelődős-rendszerető személyisége nagypapámra emlékeztet).
2. Nálunk ha pl. szedünk a salátából, akkor kiválogathatjuk a nem szeretett zöldségeket. Náluk ez illetlenség. Az iskolában is tapasztaltam, hogy ezt néhányan rossz néven vették.
3. Minden felszolgált ételből enni kell. Pl. tegnap volt házi mogyoróval meghintett kelbimbó, s meglepődtem, amikor Esben vett belőle, holott korábban azt állította, hogy utálja ezt a zöldséget. Elmagyarázta, hogy náluk ez kötelező. Én ezzel nagyon nem értek egyet. Valószínűleg megvan annak a biológiai oka, hogy az ember ódzkodik egy ételtől (a homeopátia erre is épít). Ráadásul miért kellene neki a nem kívánt íztől szenvednie, másnak pedig nélkülöznie a kívánt ízből, legalábbis kevesebbet enni, amikor egyszerűen az egyik ember átengedhetné a saját részét másnak és fordítva.
4. Régebben, ha nem fogyott el a vacsora, kötelező volt megenni következő reggelire. És gondolom a tányéron sem szabadott hagyni semmit. Utóbbi logikus, a pazarlás ellen nevel, megtanít normális adagokat szedni a tányérra. Viszont, hogy miért nem lehetne az ételt eltenni másnapra? Most azt csinálják, lehet egyébként, hogy ez a takarítósdi csak a desszertre vonatkozik, nem egészen világos. Mindenesetre a biológiai szükségletek megerőszakolása.

Ez most mind nem panasz volt, csak újabb felismerése annak, mennyire liberális családban nőttem fel.
Hétfőn megnéztünk egy dokumentumfilmet Lagosról, Nigéria fővárosára. Tiszta káosz. Van egy hivatalos megkoronázott maffiavezérféle (MC), aki a kormányzó jó barátja, van kb. 1000 csicskája, akik adót gyűjtenek az emberektől, biztonsági okokra hivatkozva, de valójában csak MC zsebébe vándorol. Nem egészen világos, mi a hatalma biztosítéka (katonákról nem esett szó). "Lagosban nincs korrupció"- biztosította a riportert. Kedd reggel Líbia gazdaságának megvitatásával indítottuk a napot.
Láttuk a Bábel című filmet is, a kulturális sokfélesége is lekötött, noha a film 70%-a olyan nyelven folyt, amelyet nem értettem, nem tudom, az online verzió miatt-e, de én úgy vettem észre, hogy ez fontos eleme, hiszen anélkül is érthető. Megrendítő sorsok vannak benne, gyönyörű képekkel. Ajánlani tudom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése