2010. augusztus 15., vasárnap

holnap hajnalig...

Tevedtem, uj otthonom nem pontosan Koppenhaga, de kb. 10 perc alatt a kozpontban vagyok a vonattal.
Utolso Aabenraa-ban toltott esteimet setakkal toltottem, tengerpartra vagy erdobe mentunk. Esben mondjuk annyira nem volt oda az otlettol, ezert nem nyujtottuk hosszura egyiket sem.
Csutortokon a gronlandi Sakiunal aludtunk Roskildeben. Altalanos iskolas elmenyeinket elevenitettuk fel es az FHM bikinis kulonszamanak lanyait mustraltuk. A tobbsege nem ertem, hogy kerult bele a top 100-ba. Meglepodtem, Esben milyen jo izlessel iteli meg a lanyok arcat, alakjat, kisugarzasat es ruhajat. Azt hittem, alacsonyabbak az elvarasai.:)
Penteken a jardan ucsorogve hallgattuk a divathet utcadj-it, pezsgett az elet. El akartunk menni az egyik ingyenes divatbuliba is, de a feltuntetett cimen a megnevezett helyszint nem talaltuk. Talan, mint a Harry Potterben, itt is a ket epulet koze kellett volna futnunk.
Szombaton Krisnasok ingyen etelosztasabol huztunk hasznot, utana szemtanui voltunk a vilag legghosszabb divatbemutatojanak, mely Koppenhaga egyik foutcajan haladt vegig. Rengeteg szep ruhat es embert lattam. Bementunk egy plazaba is, s kovetve masok peldajat, teljes nyugalommal olvasgattuk a magazinokat, anelkul, hogy megvettuk volna, mintha konyvtarban lennenk. Megtudtam pl., hogy a Danone civilszervezetekkel egyuttmukodve alapitott Bangladeshben egy gyarat, ahol meg vitamindusabb joghurtokat allit elo-olcsobban. Erre az ottani gyerekeknek egeto szuksege van. Raadasul hasznot is hoz, a termeles 1%-at jelenti csak ez az orszag + felfedeztek a vas egy olyan oldodasi fajtajat, amelyet most mar mas celcsoportnak (idoskori csontritkulasban szenvedok) szant termekekben is tudnak alkalmazni + megtanultak olcsobban eloallitani.
Holnap irany Horany haza.

2010. augusztus 9., hétfő

Szép Amerika, szép Koppenhága

A dán nyelvtanulásom szélsebes fordulatot vett, eljutottam odáig, hogy én magam is meg-megszólalok már.:) Amikor Esben szüleivel vagyok, igyekszünk csak a dánt használni, remélem ez segít. A beszélgetésekből is egyre többet értek.
Csütörtökön Koppenhágában elbúcsúztunk a bosnyák Bojánától. Én az iskolában aludtam (illegálisan), jó volt kicsit beszélgetni azzal a néhány emberrel, aki ott maradt nyárra dolgozni. Furcsa a világ: az ecuadori Erick, aki állandóan kibújik a kötelességek alól, egy nap azzal az ötlettel ébredt, hogy színházban szeretne dolgozni, és még aznap az iskolát meglátogató színházi csoport fel is fogadta segítőnek. Bojana, aki szorgalmas, nagyvonalú, rengeteg szakmai tapasztalattal rendelkezik, 2 éve hiába próbál elhelyezkedni. Legutóbb egy hétlépcsős interjú legutolsó szintjéig eljutott, s végül azért utasították vissza, mert a nevéből egyértelmű a szerb származása, Bosznia azon területén pedig, ahol foglalkoztatták volna, különösen nagy a politikai feszültség a nemzetiségek között.
Esbennek még csütörtökön haza kellett mennie, mert másnap a kávézóban kellett lennie. Én pénteken állásra vadásztam. Mindkét nap gyönyörű napsütés, hőguta nélkül, még egy bolhapiacot is kifogtam. Az álláskeresésnek személyes formájának egyébként az is előnye, hogy egy csomó hangulatos helyet megismertem. Szóval szívem még mindig nagyot dobban, ahányszor a fővárosban járok.
Szombat este Esben középiskolás osztálytársaival buliztunk Németországban. Németül csevegtek, 80-90%-át megértettem, bár megszólalni főleg az elején nem nagyon mertem, de ennek nem csak nyelvi, hanem személyiségemben keresendő akadályai is voltak.
Ma megnéztük az Amerikai szépség című filmet, őszinte kritika a(z) amerikai "középosztályról", bizonyos része meg is könnyeztetett.

2010. augusztus 3., kedd

Lagosi Bábel

Vasárnap a tengerparton vacsoráztam a családdal. Kellemes idő, ragyogó gabonamezők, még a víz is elég meleg ahhoz, hogy élvezetes legyen benne sétálni.
A dán nyár szemléltetésére: "Idén jól kifogtad a kánikulát, általában nincs ilyen forróság"- így Esben bátyja. "27 fok, teljesen abnormális"-replikázza Esben.
Ma a kertben vacsoráztunk, esős napok után végre napsütés. Azt hiszem, a kertben eddig többet dolgoztam, mint Esben (szedtem meggyet, ringlószilvát, söprögettem). Egy hónapnyi ingyenes szállásért és ételért cserébe ez a minimum. Persze nem tagadom, hogy mindenki kevésbé segítőkész, ha saját otthonáról van szó (legalábbis én). Ha azt érzem, hogy más jobban akarja, mint én, akkor flegmatikus leszek. Esben panaszkodik, hogy ellopom tőle az anyukáját, aki valószínűleg jobban szeret, mint őt, és igazából amikor ezt felhánytorgatja előtte, az édesanyja csak mosolyog...Ma is azt találta mondani (Esben), hogy az egész házban én szeretem őt a legjobban.
A család étkezési szabályai meglehetősen különböznek a mi családunkétól.( Természetesen én mentességet élvezek.)
1. Az apja ragaszkodik az esti együtt evésekhez, rossz néven veszi, ha fia vacsora után pár órával egymaga fogyasztana még valamit. (Gondolom ez amolyan erőfitogtatásféle, nincs bajom amúgy apukájával, viccelődős-rendszerető személyisége nagypapámra emlékeztet).
2. Nálunk ha pl. szedünk a salátából, akkor kiválogathatjuk a nem szeretett zöldségeket. Náluk ez illetlenség. Az iskolában is tapasztaltam, hogy ezt néhányan rossz néven vették.
3. Minden felszolgált ételből enni kell. Pl. tegnap volt házi mogyoróval meghintett kelbimbó, s meglepődtem, amikor Esben vett belőle, holott korábban azt állította, hogy utálja ezt a zöldséget. Elmagyarázta, hogy náluk ez kötelező. Én ezzel nagyon nem értek egyet. Valószínűleg megvan annak a biológiai oka, hogy az ember ódzkodik egy ételtől (a homeopátia erre is épít). Ráadásul miért kellene neki a nem kívánt íztől szenvednie, másnak pedig nélkülöznie a kívánt ízből, legalábbis kevesebbet enni, amikor egyszerűen az egyik ember átengedhetné a saját részét másnak és fordítva.
4. Régebben, ha nem fogyott el a vacsora, kötelező volt megenni következő reggelire. És gondolom a tányéron sem szabadott hagyni semmit. Utóbbi logikus, a pazarlás ellen nevel, megtanít normális adagokat szedni a tányérra. Viszont, hogy miért nem lehetne az ételt eltenni másnapra? Most azt csinálják, lehet egyébként, hogy ez a takarítósdi csak a desszertre vonatkozik, nem egészen világos. Mindenesetre a biológiai szükségletek megerőszakolása.

Ez most mind nem panasz volt, csak újabb felismerése annak, mennyire liberális családban nőttem fel.
Hétfőn megnéztünk egy dokumentumfilmet Lagosról, Nigéria fővárosára. Tiszta káosz. Van egy hivatalos megkoronázott maffiavezérféle (MC), aki a kormányzó jó barátja, van kb. 1000 csicskája, akik adót gyűjtenek az emberektől, biztonsági okokra hivatkozva, de valójában csak MC zsebébe vándorol. Nem egészen világos, mi a hatalma biztosítéka (katonákról nem esett szó). "Lagosban nincs korrupció"- biztosította a riportert. Kedd reggel Líbia gazdaságának megvitatásával indítottuk a napot.
Láttuk a Bábel című filmet is, a kulturális sokfélesége is lekötött, noha a film 70%-a olyan nyelven folyt, amelyet nem értettem, nem tudom, az online verzió miatt-e, de én úgy vettem észre, hogy ez fontos eleme, hiszen anélkül is érthető. Megrendítő sorsok vannak benne, gyönyörű képekkel. Ajánlani tudom.