2010. július 17., szombat

nyelvelv

Kis csalással folytatjuk mostantól, sem a helyhez (Helsingor), így a névhez (Ophelia) nem leszünk hűek, többesszámot pedig nem családi állapotomra/(-tunkra?) utalva használunk, hanem mert joviális narrátor szerepkörben tetszelgünk. Azonban azon leszünk, hogy mellőzzük a pázmányi körmondatokat és a mikszáthi rokokót.
Intellektuáliskodásunk hazalátogatásomnak tudható be, találkoztam író-költő barátaimmal, akik impulzus-túltengés hiányában most épp nagyon hiányoznak. Az otthon töltött idő ihlettel is ellátott, melyet remélhetőleg lesz időm szavakba önteni.
A családomhoz pedig mágikus szál fűz, megérzik, ha bajom van, még ha el is próbálom tussolni. :)
Elkezdtem dánul tanulni. Esben nem tud segíteni, legalább a német nyelvtant tudja, ha már sajátját nem, arra utalhatok, amikor szabályokat próbálok felállítani. Az meg nem ér, hogy a dánok csak úgy tudnak norvégul meg svédül, még olyan szavakat is, melyeket sosem hallottak, csak, mert az olyan természetes, hogy svédül így mondják (mondhatják).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése