2010. június 17., csütörtök

nemcsere, Aladdin, vidámpark

"Az ember legkevésbé önmaga, ha saját személyében beszél. Adjatok neki álarcot, és az igazat fogja mondani" (Oscar Wilde)

Ez a mottó elég dramatikus, holott amire e szövegkörnyezetben utal, az cseppet sem az, nevezetesen Selma születésnapjára, amelyen a fiúk lányruhát viseltek és fordítva, és a japán Satoshitól kölcsönöztem, aki olyan vékony, hogy fiú létére is egy nadrágméretünk van. Szóval jól elszórakoztunk a nemi szerep cseréjén, persze eltúlozva az újat.
Vasárnap meglátogattuk Des'rée-t, az ugandai kismamát, aki pénteken hozta a világra az ikreit. Marcival nem volt fűlött a fogunk vonatjegyet fizetni, ezért stoppoltunk. Este a koreai Songgal, a dán Oliverrel és az amerikai Garth-szal rémisztgettük a brazil Biancát és a japán Momot, illetve a hallgatólagos megállapodás szerint én voltam a tégla. Mindenesetre aztán együtt aludtunk a nappaliban, ami nagyon családias. Hétfőn este Soren igazgató mesélt az életéről. Annyira szeretnivaló, énekelt nekünk, és sokat sokat mesélt a családjáról, a bátyjával való szoros viszonyáról, a musicaljeiről (némi öniróniával)... Ő ugyebár az Aladdin dán szinkronhangja és ő a szinkronrendezője az Oroszlánkirály dán változatának is!
Éjféltől Garth születésnapját ünnepeltük, ezt a biztonság kedvéért megismételtük kedd este is: focimeccset néztünk a belvárosban aztán - tekintve, hogy fél tizenegykor (!!) minden bár bezárt- az iskolában folytattuk a bulizást.
Szerdán a közeli vidámparkfélében töltöttük a délutánt. Egy erdő közepén foglalt helyet, a belépés ingyenes viszont a játékokért fizetni kell- kb. 7600 Ft a korlátlan jegy, ám hálistennek, mint urólag kiderült, szerdán minden olcsóbb, így én használatonként fizetve kb. 4000-ből kijöttem. A szellemvasút eleinte olyan, mint nálunk, semmi rémisztő, de aztán egy igazi ember megsimogatja a lábat, felvillan a fény, és onnantól én összekucorogva utaztam, hevesen sikoltozva a legbanálisabb ijesztegetésre is. A legjobb egy függőlegesen körbe-körbe menő gép volt, mely néha oldalra is ellengett. Az üzemeltetője egy szerb srác volt, aki megengedte, hogy menjek még egy kört, mondván, hogy szép a szemem... Utoljára jól eláztunk egy vízi vasúton.
Ma elmaradt az első órám, így segítettünk páran a konyhában. Este valószínűleg Tomaszt búcsúztatjuk, aki holnap hazamegy Lengyelországba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése