2010. június 24., csütörtök

Hegedűs a nappaliban

Negyedszerre Ötödszörre futok neki ennek a bejegyzésnek. Eredetileg szerdán kezdtem el írni, de aztán elúszott az idő az előadói estre készülve.
Hétfőn tüzet raktunk a tónál, énekeltünk, gitárzene, aztán háromig tánc a partiszobában. És Toko nincs többé.
*Hétközben öreg bridzsjátékosok szállnak meg az iskolában, most éppen hallom, ahogy zárt ajtók mögött dán dáridó zajlik, részeg pohárköszöntőkkel, búcsúvacsora címén.*
/ez volt a másodszori próbálkozásom a bejegyzés írására csütörtökön/
Kedden professzor Pierre élettörténetén ámulhattunk. Gyermekkori balesete óta félvak, emellett színvak is, Alzheimer-kóros volt az anyja, leukémiás a lánya, az egész család szétszórva a világban, és mindezek ellenére tettre kész, bohém és van fellépése. Körbeutazta a világot, minimális összegért, a szerencse mindig a pártján állt pl. 17 évesen Nigériában csak besétált a minisztériumba az ajánlólevelével és személyesen a miniszterelnök kezébe nyomta. Másnapra lett egy jól fizető munkája egy bankban, holott a feladatkör(számolás) elvégzésére teljesen alkalmatlan volt. Olyan teherautó tetején szelte át Afrikát egy hónapig, amely titkos uránbányába szállított több száz tonna dinamitot. Szegénységben élt együtt egy évig a barátnőjével, aki egy nap megtudta, hogy öröklés folytán milliomos lett (saját szigetek stb.), de a pénzt nem kaphatta meg azonnal a bürokrácia miatt. Ez annyira nyomasztotta őket, hogy Pierre egy hónap múlva szakított vele. A google lógó tervezőjének- akkor a barátnője volt- azt tanácsolta, hogy a designért ne tőkét, hanem készpénzt fogadjon el, hiszen eladdig mindig csődbe mentek a megrendelők...
Szerdán Frederiksborg kastélyba látogattunk, az egyik királyi rezidenciába, melyet múzeumnak használnak. Az időszakos kiállítások egyikén egy olyan kortárs festő képe is szerepelt, aki a volt minisztert festi meg a gonoszság szimbólumaként, és művei bővelkednek politikai, illetve egyéb alkotásokra való utalásokkal. Láthattuk a királynőről készült festményeket, fényképeket, de a fénypont az uralkodónő által tervezett színházi ruhakollekció és könyvillusztrációk (Gyűrűk Ura stb.) voltak.
Csütörtökön Pierre meghívta az egykori "DÖK" tagokat a házába, én éjfél után értem csak rá, már csak Marci és Viki maradtak ott. Velük még hajnalig vájkáltunk egymás lelkében az ebédlőben.
Pénteken koncerteztek az iskolai együttesek. Prof Kristofnál vacsorázott a csoportja, a nappalijában néztünk két operarészletet (hagyj ne mondjam, hogy az Ázsia-mániás Oliver rögtön kiszúrta a zenekar két ázsiai tagját); aztán a japán hivatásos hegedűművésznő, Chieko adott elő egy japán dal Shintaroval, utóbbi eredetileg gitározott volna, de kartörés miatt maradt az ének. Megható volt az egész, ezt az estét az egyik legjobbak közé sorolom.
Szombaton előadói est: viccesre vett csajtánc (az úgynevezett "Rosszfiú" csoport ellenpontozásaképp), egy indiai, egy kontakt-impró, dráma franciául, kórus, kiállítás ("Kortárs Művészetek Városa). Az ötvenéves igazgató, Soren (Aladdin dán hangja) zárta a programot rocksztárként megalapozva a bulihangulatot (egyébként korábban tényleg rocksztár volt). Hajnali háromkor a cseh Marekkal spontán módon szavaltuk a márciusban bemutatott jelenetünket.
Vasárnap ünnepi vacsora a szabadban: beszéd, fogadáshangulat. Utána diafilm a nappaliban az itteni emlékekkel, majd az idős Akiko lenyűgöző éneke. Beszélgetések és búcsúk hajnalig. Ma ennek folytatása.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése