2010. június 24., csütörtök

Hegedűs a nappaliban

Negyedszerre Ötödszörre futok neki ennek a bejegyzésnek. Eredetileg szerdán kezdtem el írni, de aztán elúszott az idő az előadói estre készülve.
Hétfőn tüzet raktunk a tónál, énekeltünk, gitárzene, aztán háromig tánc a partiszobában. És Toko nincs többé.
*Hétközben öreg bridzsjátékosok szállnak meg az iskolában, most éppen hallom, ahogy zárt ajtók mögött dán dáridó zajlik, részeg pohárköszöntőkkel, búcsúvacsora címén.*
/ez volt a másodszori próbálkozásom a bejegyzés írására csütörtökön/
Kedden professzor Pierre élettörténetén ámulhattunk. Gyermekkori balesete óta félvak, emellett színvak is, Alzheimer-kóros volt az anyja, leukémiás a lánya, az egész család szétszórva a világban, és mindezek ellenére tettre kész, bohém és van fellépése. Körbeutazta a világot, minimális összegért, a szerencse mindig a pártján állt pl. 17 évesen Nigériában csak besétált a minisztériumba az ajánlólevelével és személyesen a miniszterelnök kezébe nyomta. Másnapra lett egy jól fizető munkája egy bankban, holott a feladatkör(számolás) elvégzésére teljesen alkalmatlan volt. Olyan teherautó tetején szelte át Afrikát egy hónapig, amely titkos uránbányába szállított több száz tonna dinamitot. Szegénységben élt együtt egy évig a barátnőjével, aki egy nap megtudta, hogy öröklés folytán milliomos lett (saját szigetek stb.), de a pénzt nem kaphatta meg azonnal a bürokrácia miatt. Ez annyira nyomasztotta őket, hogy Pierre egy hónap múlva szakított vele. A google lógó tervezőjének- akkor a barátnője volt- azt tanácsolta, hogy a designért ne tőkét, hanem készpénzt fogadjon el, hiszen eladdig mindig csődbe mentek a megrendelők...
Szerdán Frederiksborg kastélyba látogattunk, az egyik királyi rezidenciába, melyet múzeumnak használnak. Az időszakos kiállítások egyikén egy olyan kortárs festő képe is szerepelt, aki a volt minisztert festi meg a gonoszság szimbólumaként, és művei bővelkednek politikai, illetve egyéb alkotásokra való utalásokkal. Láthattuk a királynőről készült festményeket, fényképeket, de a fénypont az uralkodónő által tervezett színházi ruhakollekció és könyvillusztrációk (Gyűrűk Ura stb.) voltak.
Csütörtökön Pierre meghívta az egykori "DÖK" tagokat a házába, én éjfél után értem csak rá, már csak Marci és Viki maradtak ott. Velük még hajnalig vájkáltunk egymás lelkében az ebédlőben.
Pénteken koncerteztek az iskolai együttesek. Prof Kristofnál vacsorázott a csoportja, a nappalijában néztünk két operarészletet (hagyj ne mondjam, hogy az Ázsia-mániás Oliver rögtön kiszúrta a zenekar két ázsiai tagját); aztán a japán hivatásos hegedűművésznő, Chieko adott elő egy japán dal Shintaroval, utóbbi eredetileg gitározott volna, de kartörés miatt maradt az ének. Megható volt az egész, ezt az estét az egyik legjobbak közé sorolom.
Szombaton előadói est: viccesre vett csajtánc (az úgynevezett "Rosszfiú" csoport ellenpontozásaképp), egy indiai, egy kontakt-impró, dráma franciául, kórus, kiállítás ("Kortárs Művészetek Városa). Az ötvenéves igazgató, Soren (Aladdin dán hangja) zárta a programot rocksztárként megalapozva a bulihangulatot (egyébként korábban tényleg rocksztár volt). Hajnali háromkor a cseh Marekkal spontán módon szavaltuk a márciusban bemutatott jelenetünket.
Vasárnap ünnepi vacsora a szabadban: beszéd, fogadáshangulat. Utána diafilm a nappaliban az itteni emlékekkel, majd az idős Akiko lenyűgöző éneke. Beszélgetések és búcsúk hajnalig. Ma ennek folytatása.

2010. június 21., hétfő

Lucska nincs többé

Egyre melankolikusabbá tesz a turnus közelgő vége. Pénteken Tomasz, ma reggel Lucska...
Tomasz búcsúztatásán főleg mi Közép-európaiak voltunk, kivéve a kanadai Kaleight, akit próbáltunk a térség akcentusára tanítani, ezen sokat mókáztunk. A szlávok néha az anyanyelvükön csevegtek, hiszen nagyjából megértik egymást, én meglepődtem, hogy a gyér orosz tudásom ellenére is kikövetkeztettem, miről volt szó.
Szombaton Észak-európai kultúrest és, mint minden kultúrest, ez is ráirányította a figyelmet az egyes szereplők egyéniségére, minek következtében már előre megsirattam a hiányukat. A műsor egyébként hihetetlenül önironikus volt, nem kevés fekete humorral, ez valami európai beállítottság lehet, északon és keleten legalábbis mindenképp.
Pénteken a koreai Songgal, a brazil Biancával és a kanadai Kaleigh-vel folytattunk eszmecserét a kiközösítésről, a megbocsájtásról és az egészségbiztosításról hajnali 4-ig. Szombaton az iskolai buli tetőfokán kitalálták páran, hogy menjünk egy belvárosi klubba. Lucska maradt, így én is, szerettem volna kihasználni az utolsó napokat vele, ám az est során felszívódott és aludni tért. Megpróbáltuk követni a többieket a belvárosba, de nem vittünk fényképes igazolványt, így irány vissza. Én 3:30-kor is meggyőződéssel indultam volna vissza, igazolvánnyal a zsebemben, de akkor érkezett meg Song és Bianca, tudatva, hogy a belépő kb. 2000 Ft + 800 a kötelező ruhatár. Puff. Különben is lassan mindenki hazaszállingózott. Így tánc helyett mély beszélgetés a dán Andreasszal egészen 6-ig.
Vasárnap délutáni szunyóka a nappaliban, Stefan levetítette néhány filmjét. A tervezett intenzív táncpróbából semmi nem lett, ellenben fociztam, szerintem egész elfogadhatóan. Éjfél után filmeztünk volna az amerikai Garth-szal, a japán Momóval és Atsumival, a litván Rasával és a grúz Nikóval a tévészobában. Rasa kérte, hogy ha elaludna, mindenképp keltsük fel a végén és Niko védje őt meg a csótányoktól(???). A DVD-t viszont nem tudtuk lejátszani, így maradt az alvás.
Holnap a grúz Toko távozik, ma valószínűleg neki intünk búcsút. :((

2010. június 17., csütörtök

nemcsere, Aladdin, vidámpark

"Az ember legkevésbé önmaga, ha saját személyében beszél. Adjatok neki álarcot, és az igazat fogja mondani" (Oscar Wilde)

Ez a mottó elég dramatikus, holott amire e szövegkörnyezetben utal, az cseppet sem az, nevezetesen Selma születésnapjára, amelyen a fiúk lányruhát viseltek és fordítva, és a japán Satoshitól kölcsönöztem, aki olyan vékony, hogy fiú létére is egy nadrágméretünk van. Szóval jól elszórakoztunk a nemi szerep cseréjén, persze eltúlozva az újat.
Vasárnap meglátogattuk Des'rée-t, az ugandai kismamát, aki pénteken hozta a világra az ikreit. Marcival nem volt fűlött a fogunk vonatjegyet fizetni, ezért stoppoltunk. Este a koreai Songgal, a dán Oliverrel és az amerikai Garth-szal rémisztgettük a brazil Biancát és a japán Momot, illetve a hallgatólagos megállapodás szerint én voltam a tégla. Mindenesetre aztán együtt aludtunk a nappaliban, ami nagyon családias. Hétfőn este Soren igazgató mesélt az életéről. Annyira szeretnivaló, énekelt nekünk, és sokat sokat mesélt a családjáról, a bátyjával való szoros viszonyáról, a musicaljeiről (némi öniróniával)... Ő ugyebár az Aladdin dán szinkronhangja és ő a szinkronrendezője az Oroszlánkirály dán változatának is!
Éjféltől Garth születésnapját ünnepeltük, ezt a biztonság kedvéért megismételtük kedd este is: focimeccset néztünk a belvárosban aztán - tekintve, hogy fél tizenegykor (!!) minden bár bezárt- az iskolában folytattuk a bulizást.
Szerdán a közeli vidámparkfélében töltöttük a délutánt. Egy erdő közepén foglalt helyet, a belépés ingyenes viszont a játékokért fizetni kell- kb. 7600 Ft a korlátlan jegy, ám hálistennek, mint urólag kiderült, szerdán minden olcsóbb, így én használatonként fizetve kb. 4000-ből kijöttem. A szellemvasút eleinte olyan, mint nálunk, semmi rémisztő, de aztán egy igazi ember megsimogatja a lábat, felvillan a fény, és onnantól én összekucorogva utaztam, hevesen sikoltozva a legbanálisabb ijesztegetésre is. A legjobb egy függőlegesen körbe-körbe menő gép volt, mely néha oldalra is ellengett. Az üzemeltetője egy szerb srác volt, aki megengedte, hogy menjek még egy kört, mondván, hogy szép a szemem... Utoljára jól eláztunk egy vízi vasúton.
Ma elmaradt az első órám, így segítettünk páran a konyhában. Este valószínűleg Tomaszt búcsúztatjuk, aki holnap hazamegy Lengyelországba.

2010. június 12., szombat

világhálót sző az est, a nagy barna pók

Négy nap után újra van internet!
Az ázsiai kultúrest vicces volt: mókás ázsiai táncok sokasága. Megtudtam, hogy a japán Toshi tervezte Ashimo, a híres pincérrobot hátát. A műsor után a nappaliban gyűltünk, annyira boldog voltam, hogy olyanok is részt vettek a szociális életben, akik általában nem szoktak. A honvágyam eltűnt, nagyon elszomorít, hogy haza kell mennem. Bojanának segítettünk mosogatni éjjel, énekelgettünk az ebédlőben, amatőr nyelvészkedtünk az udvaron. Ha lenne tárhelyem, megosztanék erről videókat, de nincs.
Mindkét maffiajáték azelőtt véget ért, mielőtt belekezdhettem volna a taktikázásba, ugyanis néhányan annyira megszállottak voltak, hogy álmatlan éjszakákon át stratégiákon törték a fejüket és hamar kinyírták a kulcsfigurákat.
Vasárnap a vendégek rávettek, hogy bekukkantsunk az ünneplő félbűnöző szerb szomszédokhoz. Kis féltékenykedő csete-paté, de hálistennek szerb vendégünk elsimította a félreértést.
Hétfőn megünnepeltük a lett Irita születésnapját, vitatkoztunk a technikai vívmányok hasznáról, majd a szülinapossal és a grúz Tokóval hajnali fél négyig beszélgettünk nagyon személyesen és őszintén.
Kedden az ukrán prof Szása élettörténete bizonyította be, hogy minden lehetséges. Életcélja az emberekből előbányászni a benne rejlő erőt és tehetséget. Utána prof Rolando következett, aki vegyítette az egyéni útját kuba történelmével, egyszerre tréfásan és komolyan. Annyira imádom, igazából csak az utóbbi egy hónapban kerültem nagyon közel hozzá, de nagyon fog hiányozni. És Kubába is ki szeretnék már előbb-utóbb menni legalább egy évre.
Szerdán elbúcsúztattuk a vendégeket, én olyan 2 körül tértem nyugovóra.
Ma közösen focit néztünk, most lassan elszunnyadok a nappaliban, felebarátim társaságában
*
És ekkor megint elment az internet. Még fél óráig suttogva mókáztunk, aztán tényleg alvás. Szombaton, azaz ma a plasztin mesterszakácsnak, Aymannak segítettünk a konyhában. Este a norvég Selma születésnapját ünnepeljük, az ellenkező nemnek öltözve.

2010. június 5., szombat

így mulat a (nem) magyar

Tegnap koppenhágáztam, ugyanis elmaradtak a délutáni óráim. Találtam egy nevetségesen olcsó másodkezű boltot, vettem 1600-ért egy Mango zakót, ezenkívül pár babaruhát az unokhúgomnak,bár nagyobbacskákra már kevesebb volt, de pl. a hamarosan megszülető ugandai-német ikerpárnak (egyik ugandai tanulónk terhes, mint azt már megírtam) alaposan bevásároltam, mert 80 Ft-ért árusítottak ki egy-egy darabot. Mondjuk erről fel kellett világosítanom az eladó nénit, mert még a régi árral számolt volna. Nagy nehezen összeadott-kivont, kassza nélkül, papírcetlin, elfelejtette volna felszámolni a már a táskámba helyezett árukat, ha nem figyelmeztetem. Na hát ilyen volt az a bolt. :)
Éjfél után értem haza, végre jó idő, harisnya nélkül, rövidnadrágban sem fáztam az állomásról visszasétálva. Az iskolában most önkéntes szervezetektől érkeztek vendégek 6 napra: spanyolok, olaszok, törökök, örmények, hollandok stb. Tegnap este velük buliztam hajnali háromig, az ipc-sek egy idő után felszívódtak. Sajtkostoló borivással, táncolva takarítás, limbó, tapsolás flamencoéneklésre. Érdekes, hogy míg a Latin-amerikai tanulókhoz nem érzem olyan közel magam, talán túl dominánsak, addig ezekhez a Dél-európaiakhoz annál inkább, elfogadóbbnak és barátságosabbnak tűnnek, kevésbé lobbadékonyak. Ez persze általánosítás. A venezuelai Diegoval jól kijövök, mondjuk ő félig spanyol, de prof Rolando pedig egészen kubai, és nem érzem a falat köztünk.
Ma tengerpartozás, hamarosan ázsiai kultúrest.

2010. június 3., csütörtök

fagyott náci zombik, leselkedő gyilkosok, kényszerházasság

Rolando ma megtanított a Photoshop legfontosabb alkalmazásaira, én a Word programban segítettem neki, közben jól elbeszélgettünk a gazdaságról és a kubai orvoslásról, mely kiemelkedő színvonalú. Készülődik a kortárs művészet városának installációja, bár egyelőre még csak fejben.
Holnaptól kezdetét veszi a talán egész hátralévő időd felölelő gyilkosos játék. Összeesküvések, bíróságok, természetesen gyilkosságok (játszásiból), aki nem elég körültekintő, hamar kiesik. Igen, az alsó korhatár ehhez iskolához 18. :)
Kedden beültem fotóórára, mivel akkor nincs dolgom és egy 50 éves tapasztalattal rendelkező dán fotóművész képeit nézegettük, a művész jelenlétében. Portrék, ajtók, tárgyak, párizsi bódék, csupa szívemnek kedves téma. Európai kultúrán megtudtam, hogy a hetvenes években a törvényszerűen megválasztott chilei elnök, Allende ellen az amerikaiak beavatkozásával követtek el véres puccsot, minthogy Allende a liberális gazdaságpolitika helyett szociális modellt követett volna. 9 perc 11 msp-es filmek 9/11-ről. A norvég filmek legújabb gyöngyszeme egy olyan horror-vígjáték, ahol a hegyekben kiránduló gimnazistákat megtámadják a lefagyasztott náci zombik.
"Kedves kedden" beszámolók a kirándulásról, a svédországi eléggé vitte a pálmát. Prof Gertrud mesélt az életéről, ENSZ küldetéseiről Sri Lankán, Kolumbiában, Kenyában, ahová mind magával vitte a kislányát. Teljesen bolond, izgő-mozgó hippi még 40 fölött is, imádom. Páran még a legkülönbözőbb témákról (népességnövekedés, filmek, utazás) folytattunk eszmecserét hajnali kettőig.
Kultúrszerdánk témája : szerelem, szex, házasság. Afrikában még mindig a szülők választanak házastársat a gyerekeiknek. Amennyiben ellenkeznek, úgy megszűnik a csalási támogatás és magukra maradnak a problémáikkal, ráadásul Ghánában, ha jól értettem, három napja bezárják a méltatlan vőlegényt egy sötét szobába. Nem vagyok biztos, hogy nem hallottam rosszul, de elvileg a ghánai Cecilia királyi családból származik. Ennek még utánajárok. Szó esett a nemzetközi kapcsolatokról is, pl. a kubai Rolando és svájci neje nagyjából hasonló háttérrel rendelkeznek (bár Rolando sajnálja, hogy a közös angol nyelvhasználat akadályozza az állandó tréfálkozhatnékjában); viszont a dán John sokáig zokon vette albán kedvese ciccegését, mely előbbi kultúrájában lenézést, míg utóbbijében egyszerű nemet.