2010. május 10., hétfő

náci zenekar, tálibok és földet az afrikai nőknek

A pénteki koncert beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Hajnali háromkor hagytuk el a helyet, én még friss voltam, de nem akartam egyedül ott maradni, mivel beszélgetésbe elegyedtem még korábban egy 62 éves aukciószervezővel, aki bár nagyon  fiatalos és nyilván nem butaság jóban lenni befolyásosnak tűnő emberekkel, de nem lett volna kedvem csevegni vele. Amúgy úgy kezdődött, hogy amikor táncolni mentem, leejtettem a telefonomat a földre, nem vettem észre, az ecuadori Erick felvette, erről viszont nem tudtam, így keresni kezdtem, a dánok meg nagyon segítőkészen forgatták fel a kanapékat nekem, együttérzően kifejezve, hogy ők is utálják, amikor nem találják a mobiljukat. Az első előadó egy elektronikus csellófélén játszott, amolyan kísérleti bizarr zenecsoda. A következő előadókra egy órát vártunk.

Szombaton találkoztam két középiskolai osztálytársammal, akik pár napot Koppenhágában töltenek. Annyit sétálnak, hogy nap végére hullafáradtak, így valószínűleg visszautasították az aznapi meghívást egy dán házibuliba. Ez az én élményéhes, emiatt sokszor túlpörgött lelkecskémnek meglepő, ám vagyok olyan ragyogóan bölcs, hogy elfogadjam: mások vagyunk. Este újból zenei fesztivál, ezúttal punk-rock, pogo, üvegtörés, "Náci" nevű szrakasztikus banda, akik nyilván a nácikat kritizálták, de piros nácisapkát
viseltek és a doboson egy Hitler-maszk volt, a közönségben pedig kopasz bőrdzsekisek üvöltöttek. Nem az én világom. Az idő nagy részében különben is a lengyel Paulinát valamint a japán Acumit kísértem haza és vigyáztam rájuk, eléggé eláztak. Utána Momóval visszamentünk, húszas évek zene, én imádtam, ő nem, marad a bárkeresés, egy óra után feladjuk irány vissza Varázsfalvába. A Gyűrűk Ura-maraton nem érdekelt, inkább aludtam.
Vasárnap gyűjtés az afrikai nőknek, akiknek nincs joguk földet birtokolni, így a férjük elhalálozásával kicsúszik a lábuk alól a talaj és hontalanná válnak. Párokban jártuk a házakat (én az ukrán Sashával), meg volt szervezve az egész, Dániában különben is vannak ún. "adománynapok", tájékozatatják a népet stb., nincs koldulásjellege az egésznek. Betekintést nyerhettünk a tehetősek vasárnapjába, jártunk egy olyan háztömbben is, amely tengerstílusra volt dekorálva: kék, piszkos sárga, a falak mintha omladoznának és nedvesek lennének, kagylódíszítés, igazán egyedi. Mi gyűjtöttük a legtöbbet, kb. 32 000 forintot. Este jóga.
Ma a talibánokról néztünk filmet Világügyön. Nagyon különleges a hozzáállásuk a külföldiekhez: harcolnak a britekkel, de ha brit újságíró érkezik, a legnagyobb vendégszeretettel halmozzák el, biztosítják, hogy együtt kerülnek a Mennyországba. A múltkor elfelejtettem írni, hogy Grönlandon is iszonyúan magas az öngyilkossági arány pl. a grönlandi Sakiu (régi tanuló) középiskolás osztálytársai közül már hatan végeztek magukkal.
Remélem mindenkinek feldobtam a napját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése