2010. május 18., kedd

édes apanyelvünk

Ma az utolsó amerikai cserediákok is elhagyták Varázsfalvát. Kezdődik a búcsúszezon, annak a realizálása, mennyivel kevesebb időt töltöttünk mindenkivel, mint szerettük volna. Ennyi emberrel azonban képtelenség. Lázasan késülődünk a Latin-amerikai kultúrestre, maszkkészítés graffiti-spray-vel, pinata lufiból és újságpapírból. Sokat használom a spanyolt, a hanglejtésem is javult, az önbizalmam is nőtt, egyre többször fordul elő, hogy spanyolul akarnék mondani valamit, persze teljesen inadekvát helyzetben. Érdekes, hogy nem keverem a nyelveket, nem egy mondaton belül szeretnék váltani, hanem inkább felváltva beszélni. A hondurasi Gabival újra elég jó a kapcsolatom, egy ideig azt hittem, neheztel rám, de úgy tűnik, vaklárma volt. A venezuelai Diegóval is jól kijövök, pedig kezdetben felszínesnek tűnt.
Világügyön Izrael a téma, kedves kis bonyolult történelmével. A palesztin Baha mesélt a élményeiről. Ő Jeruzsálemben él, ahol a palesztinok részesednek a szociális támogatásokban, ám nincs szavazati joguk, az utazáshoz (leginkább Libanonba és Jordániába) is engedély kell illetve külön fizetség az állam számára. Mint már korábban írtam, Bahának sincs állampolgársága, mert izraeli nem szeretne lenni, ha viszont palesztin, akkor kitoloncolják. Ayman szakácsunk családjával is ez történt, ezért nem világos, hogy palesztin-e vagy libanoni. Holnap egy izraeli nő tart alőadást a helyzetről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése