2010. május 30., vasárnap

az élet "délen"

Az elmúlt hét összefoglalója:
- a Latin-amerikai kultúrestünk jól sikerült, a darabot kb. háromszor próbáltuk, akkor is megszakításokkal, de mindenki ügyesen rögtönzött. Utána táncverseny, pinata, egyéb mókák, a fiúk nagyon profin vezették le őket.
- vasárnap óta Esbenéknél vagyok. Bár Dánia fele akkora, mint Magyarország, a távolságokat kissé lebecsültem, amikor legfeljebb egy órányira becsültem a távolságot a lakhelyük és az iskolai kirándulás helyszíne, Arhus között. Nem hittem volna, hogy akkora ez a félsziget (Jylland- én Seelandben lakom). Tehát három napig 2,5-3 órát ingázhattam csak az egyik irányba, kedden pl. 4:40-kor keltem, de nem panaszkodom, az én döntésem volt.
-Arhusról:
* Dánia második legnépesebb városa, sok a bevándorló ("újdánok") és a fiatal egyetemista ("legfiatalabb város")
* első nap a gazdag övezetet vettük szemügyre és ellátogattunk a királyi család ottani rezidenciájára, melyhez egy csodálatos kert is tartozik
* második nap Városháza; kávézás egy igazi arhusi lakásban az egykori munkás negyedben, ahol a fürdőszobákat csak 2000-ben korszerűsítették (talán már a kilencvenes években feleslegessé vált az árnyékszékféle, de a mosás sokáig még gondot okozott); "Diákház" (Studenthus): főleg az egyetemistáknak szánt olcsóbb szórakozóhelyeket hívják így Dániában, ennek a különlegessége, hogy pl. keddenként nemzetközi tanulói találkozónak ad helyet, ez mintegy 450 főt jelent, ezen felül segítik kiépíteni az üzletemberek és a közgazdásznak készülök kapcsolatát, valamint naprakészek a továbbképzéseket (pl. fényképészet stb.)és hobbilehetőségek illetően, jobban, mint bárki más. Aznap Arhusban maradtam a nemzetközi est miatt, ám a következő heti búcsúbulira tették el magukat az emberek, így tizenegy körül visszaindultam az iskolai csoporttal a szállásra. Tanárunkat, a dán Nikolajt félretájékoztatta a buszsöfőr, ezért majdnem egy órát kóvályogtunk rossz irányban, sötétben, hidegben, feltúrt utakon. Közben átkoztam magam, amiért nem fogadtam el Esben édesanyjának az ajánlatát, akinek aznap Arhusban volt dolga, és 4 körül hazafurikázott volna. Általában hiperoptimistaként a legtragikusabb helyzetekben is találok valami pozitívat (a lehetséges világok legjobbikában élünk, ugye), e helyzetben viszont eleddig nem sikerült. A bolgár Desi vicceket mesélt, de nem voltunk vevők rá, Nikolajjal a harmadik után elcsitítottuk. Nagyon bírom ezt a dánt is: laza, lelkes és szarkasztikus.
* harmadik nap: Gjellerup, az arhusi gettó. Eredetileg a munkásosztálynak szánt övezet, szép parkokkal, lakásokkal, közeli iskola, munkahely, bevásárlóközpont, piac. Olcsó itt lakni, ezért lett népszerű az újdánok körében, ma már főleg ők népesítik be. A rendőrtisztek itt közelebbi kapcsolatot alakítanak ki a lakókkal a jobb bűnmegelőzés érdekében, önkéntesekből felállítottak egy segítőgárdát, így is hozzájárulva a közösségi összefogáshoz. A környék ezáltal mára mérföldekkel veszélytelenebb, jelentősen visszaszorították a lopást és a késeléseket, gyakorlatilag már elő sem fordulnak.
Ugyanezen a napon Ovartaci Múzeum, ahol pszichiátriai betegek alkotásai vannak kiállítva.
http://ovartaci.dk/billed05%202/Overtaci2.jpg
Ezután a híres modern múzeum, AROS. Ihletett kaptam egy installációhoz, melynek témája a kortárs művészet városa lenne, de a megvalósítást illetően igénybe kell vennem prof Rolando javaslatait. A múzeum legalsó szintje a "Kilenc tér" nevet viseli, kilenc művész rendezett be egy-egy teret, melyekhez sötét folyosókon vezet az út. Videó, zene, képzőművészet keveredik ezekben az installációkban. Modern művészet, szeretlek.
* utolsó nap: Arhus sajátossága egy olyan szállás, ahol civilek élnak együtt bűnözőkkel, maximum 26-an. Utóbbiakat természetesen vizsgálatoknak és megfigyeléseknek vetik alá, mielőtt kiválogatnák. Két stádiumban lehetnek tettüktől függően: az elsőben igen korlátozott a kijárásuk, de a boltba ekkor is egyedül mehetnek (!), különleges kérelmeikkel a hatóságokhoz kell fordulniuk; a másodikban eljárhatnak hétvégenként, tanulhatnak egyetemen, kéréseikkel elég az otthon vezetőivel egyeztetnük. Őrök helyett szociális munkások ügyelnek a rendre, bár az ő feladatuk is inkább a visszailleszkedés elősegítése. Látogatók akárhányszor jöhetnek. A ház téglából készült, tartozik hozzá kézműves műhely, hangszerszoba, fitneszterem, szauna, ráadásul a szállás étellel együtt 80-100 000/hó, ez mindent tartalmaz!
- pénteken megnéztük a Baader Meinhof- Komplex című féldokumentumfilmet, mely a hetvenes évek német terroristacsoportját mutatja be, akik a palesztinokkal szimpatizáltak a zsidó elnyomással szemben. Ahogy a Becstelen brigantikban, itt is azzal a problematikával áll szemben a néző, hogy nem tud kivel azonosulni, minden erkölcs viszonylagos. Este sétáltunk a kikötőben és a belvárosban, Esben meghívott a kávézója ínycsiklandó chai teájára.
-szombaton a tanyasi életet bemutató fesztiválon jártunk, kész időutazás, mint egy Seurrat- vagy Renoir-kép a munkásosztály kimenőnapjáról: májusi lóként feldíszített pónik, amatőr lovaglókkal- csodálatosan giccsbe hajló, akár az utólagosan rózsaszín pírral kiszínezett régi fényképek. Élmény a javából, mindenkinek ajánlom, tényleg. Ráadásul végigettük az összes ökologikus kostolóstandot. :) Esben késődélutántól dolgozott, a szüleivel vacsoráztam, és nagyon jól eltársalogtunk mintegy 2,5 órát. Az utóbbi két hétben gyakran elfogott a hovágy, de ez a családias hangulat átsegített rajta, azt hiszem. Elkezdtük nézni az Euróvíziós Dalfesztivált. Nekem a spanyol produkció nyerte el legjobban a tetszésemet, de a szerb énekes volt a legjobb előadó. Az első felvonás után Esbennel találkoztam és ismét tettünk egy kis esti sétát.
- ma esik egész nap, valószínűleg itthon maradunk.
Képeket még ma tervezek feltenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése