2010. április 8., csütörtök

Hajóval megyek majd el

Vasárnap hosszas pihenést terveztem, hogy az oslói túra után frissen és üdén fogadjam az új tanulókat. Ez természetesen nem jött össze, vacsora után ugyanis a nappaliban trécseltünk drogokról, eutanáziáról, öngyilkosságról és a dán nyelvről, amely beszélőinek célja, hogy megfojtsák magukat saját nyelvükkel. Rengeteget nevettem. Ljubljanában drágább házat bérelni, mint Párizsban, Lengyelországban még drágább. Bulgáriában fél euró a tömegközlekedési jegy, 5 euró a büntetés, ez olcsóbb, mint a sima dán jegy.
Hétfőn meglátogattam a Nemzeti Galériát Koppenhágában. Megnéztem egy kiállítást, melynek címe a "Természet visszavág". Táblák helyett rövid, angol feliratos videók szolgáltak tájékoztatóul, elgondolkodtatóak voltak. A természet jelentését többféle módon körbejárták pl. emberi természet mint ösztönök (homoszexualitás, hermafroditizmus), nő mint "természetellenesség", arányosság és szimmetria, paradicsom, káosz stb.Odüsszeusz óta konfliktusunk van a természettel, az eposzban ez a természetfeletti lényekkel való harcban testesül meg.
Bekukkantottam a modern gyűjteménybe, már az első teremtől elájultam. Nem volt időm az egészet végignézni, el kellett érnem az Oslóba tartó hajót. A fedélzeten rendelés nélkül ücsöröghettünk a bárban, vicces játékokat játszottunk, őszintén beszéltünk egymásról. Fogadtunk játéklóversenyre, ötéves gyerekek ellen, én nagyon beleéltem magam, azt hiszem, ki kellene járnom igazira is.:)
Osló még mindig a kedvenceim között van, azzal a kicsit nyomasztó, kicsit depressziós, titkolózó, kicsit nyomorúságos munchi hangulatával. Norvégia nyomasztó, Dánia rebellista, Svédország decens. Előbbi kettő állandóan rivalizál, de abban megegyeznek, hogy utóbbit utálják. Én velük vagyok.:) Ez persze túlzás, de én sosem rajongtam a túl tökéletes dolgokért.
A Munch Múzeumot drágálltam a kínálathoz képest, viszont a Design Centrum még mindig rendkívül otthonos számomra. Nyert is építészeti díjat, design konferenciákat tartanak benne, eredetileg pályaudvarnak szánták. Az operaház is lehengerlő, nem gondoltam volna, hogy ennyire csodálatos. Éljen a modernség!
Ma bemutatkoztak az új tanulók, a japán nevekkel még bajban vagyok. Az új dán fiú sem okozott csalódást, nagyon szimpatikus. Az egyik program keretében tíz embert vendégeltünk meg a szobánkban, szerintem jól sikerült.
Képek:http://picasaweb.google.hu/sideroredis/103MSDCF?feat=directlink

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése