2010. április 4., vasárnap

ez a hupikék

Ma végre eljutottam Koppenhágába. Tavaszi napsütéses idő, mégis legtöbbet a Nemzeti Múzeumban voltam. Ingyenes minden kiállítás, a ruhatár is (bevásárlókocsi-rendszer alapon működik: tíz koronáért kulcsot kap az ember, azt visszaszolgáltatva visszanyeri a pénzét is). A dán hétköznapokról néztem meg különböző kiállításokat, illetve játékokról, igazán érdekes volt. A múzeum mellesleg támogatja a hasiskereskedelmet Christianiában. Szeretem a dánokban, hogy a formalitást és informalitást működő egységbe szintetizálják. Pl. nem éreztem, hogy a design múzeum nagy váltás lenne a Nemzeti Múzeum légköre után, nem tapad semmi patetikusság, manír a klasszikushoz, hiányzik a patriarchális szemlélet, minden olyan természetes, közvetlen és letisztult. Az egyetemen, ha a tanulók beszélni szeretnének a professzorukkal/dékánnal, egyszerűen bekopognak, benyitnak, leülnek, nem egyeztetnek időpontot hetekkel korábban azért, hogy ennek ellenére órákig várakozzanak a folyosón.
Egyébként, ha bárki abban a hitben élt volna, hogy Ibsen norvég , azzal közlöm, hogy a dánok sajátjuknak ismerik el, mivel akkoriban Norvégia Dánia része volt.
Este a nappaliban kártyázás, amolyan asztalra csapkodós-furcsa kézmozdulatos- állathangkiadásos. Utóbbi már csak azért is érdekes, mert nemzetenként másképp utánozzuk az élőlényeket. A magyarokon nagyon nevettek. Még az első napokban osztottuk meg, kiknél hogy fordították le a Les Schtroumpfs című rajzfilmet, általában mindenhol hasonló hangzású  gügye szóval, viszont a magyar Hupikék törpikék verzió teljesen kiverte a biztosítékot, hosszas percekig kacagtunk ezen a bizarr megoldáson (elég furcsán cseng, az tény).
Képek: http://picasaweb.google.hu/sideroredis/102MSDCF

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése