2010. április 19., hétfő

Berlinbe nem egyszerű eljutni

A hétvégén Lili barátnőméket látogattam meg Berlinbe, azonban a kiutazással kapcsolatban folyamatosan újabb kihívásokkal kellett szembe néztem.
Már jó egy héttel előre kinéztem a repjegyet, 100 euró körül oda-vissza, szombat reggel utazom, hétfőn reggel érkezem az első órám előtt. Tökéletes, de még nem veszem meg, tisztázni kell a Lilivel stb.
Következő héten a jegyárak ingadoznak: 117-139, még belefér, várom a tapasztalt rókák segítségét olcsó jegy ügyében. Kedden a szakértő Tomasz-sal kutatunk lázasan, de az általam találtnál jobb ajánlat nem kerül elő. Rendben, akkor foglaljuk le. Bankkártya, igazolványok készen, a nappaliban gépelem az adataimat, amikor arra jár Peter és kiderül, nem 10-kor megyünk Koppenhágába, hanem 9-kor, azaz 15 perc múlva. Csapot-papot otthagyok, majd másnap. Szerdán azonban a jegyárak őrületesen megemelkednek, 200 eurótól kezdődnek. Pánik, rosszkedv, ember tragédiája. mígnem szerzek egy buszjegyet 80 euróért, kevesebbet lehetek kinn, de mindegy. A halasztgatásom meghozta a gyümölcsét, hiszen a vulkánkitörés miatt a repülőjáratok többségét törölték. Írjuk meg Liliéknek a tudnivalókat (ezt szerda este). Liliék csütörtök este éjfélig sem válaszolnak, akármilyen (még telefonos) csatornán keresem is őket. Kétségbeesés, a Magvető szerkesztője, Péczely Dóra nyugtat este 12 után Facebook-on, a Magyar Ház nevű intézet egészen kecsegtető, talán egy-két név, Szigliget és Sárvár bedobása arra sarkallja az ott dolgozókat, hogy megszánják az árva magyar utazólányt. Hál istennek Liliék előkerülnek másnap, az internetjük pont csütörtökön ment el... Hipp-hipp-hurrá, a busz 23:15-kor indul, addig bulizzunk Koppenhágában! Az olcsó SMS-jegyet a dán telefontársaságom nem engedi megvenni, amíg ezt Andreas fordítja, az engem váró amerikaiak elindulnak a buszmegállóba, ugyanis azt hiszik, én már ott vagyok. Sprintelés.  A menetrendet elnézték, legalább félórával később érünk csak a bárba. A vonatok útvonalát az állomáson felcserélik, rohanhatunk át a másikba, de még így is kétséget gyötörnek, az indulás percében ordítva kérek megerősítést a masinisztától vagy kitől. Ezzel is megvolnánk. Koppenhágában este fél tíz körül még pangás, andalgunk ide-oda, mire beülünk egy amúgy fantasztikus zenét játszó, stílusos helyre, tíz percem marad. Nem mérgelődöm, Koppenhága engem 15 perce is elvarázsol, még annyit is szívesen töltök ott.
A buszon 23:03 mutat az óra, amikor felszállok, ez tükröződve "EDES". Az előttem lévő srác csodálkozik, miért fotózom az ablakot. Néhány perc múlva beszédbe elegyedünk, és egy hihetetlenül különc figurára találok benne. Dán származású, a neve Mikkel Sommer, illusztrátor és képregénykészítő, tanult animációt és design-t a legjobb dán iskolákban, de túl mechanikus volt az oktatás, ezért ott hagyta. Egy nagy táskányi biogyümölcs(készítmény) mellette, mivel vegetáriánus. Több tetoválást is visel, a barátja készítette őket: nagy piros kör, kis zöld kör, kocka a nyakán, Morse-jelekkel idézet egy dinós rajzfilmből.  Legújabb ötlete: különböző gyümölcsök minden egyes ujjpercén. Van három testvére, mindhárom más anyától. Tízévesen egy osztálykiránduláson egy bezáró benzinkútnál hagyták hajnalban, -17 fokban Norvégiában és csak egy óra múlva mentek érte.Berlinbe azért utazik, hogy tisztázza a kapcsolatát az ideggyenge orosz barátnőjével, akivel havonta a Föld egy másik pontján találkoznak.  Táskájában Mester és Margarita valamint egy érdekesnek tűnő kortárs regény.
Ennyit róla. Berlin még mindig hatalmas és lenyűgöző. Ültem kétemeletes buszon, élvezettel mustráltam a bolhapiacot, sétáltunk sokat és egy kis  Darvasi-  felolvasást is belecsempésztünk a programba. Odafele úton és az az első nap első felében hatalmába kerített a honvágy, de ez vasárnapra lecsengett. Berlinben a magyar kultúrát ápolnám, tartva a kapcsolatot az ott élő, hazai kortárs irodalom képviselőivel, azonban Dániában erre csöppet sincs igényem.
2 szóban emlékezzünk meg II. Margaréta királynőről, aki pénteken ünnepelte a 70. születésnapját, aki könyvillusztrátor, akinek az apja tetovált tengerész volt szabadidejében, és akinek a fia a "Fuck the police" című számot kérte a rádió kívánságműsorában.
Dánul a katica "margit-tyúk".
Képek: http://picasaweb.google.hu/lh/photo/RE4sJOsCvFiIXOUQfrYOyTZBpIMzaSRM144Xlkjp7Nc?feat=directlink

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése