2010. április 15., csütörtök

amerikai iskolás évek és kacsingató bácsik

Az évtizedes hidegrekord időszaka most már tényleg a végét járja, biciklizhetünk a belvárosban, felvásárolva a Tiger nevű áldomásos boltot. http://tiger.dk/ Néhány apróság importjára rá lehet venni.:) A derű az emberekre is ráragad, tegnap rám kacsintott egy bácsika, aki az ablakából pásztázta  az utcát.
Kedden az egyik amerikai 21. születésnapját ünnepeltük Koppenhágában. Kedd ellenére tömegnyomor volt mindkét bárban, melyet meglátogattunk, szóval aránylag hamar visszaevickéltünk Varázsfalvába,de engem Koppenhága már magában boldoggá tesz. Odafele a vonaton rémtörténeteket meséltek a katolikus leány- és fiúiskolák igénytelen tanulóiról (mármint arról, hova vezet az ellenkező nem hiánya a mindennapokban). Szokatlan volt az iskolabuszokról is hallani, hiszen idáig csak filmekből.
Szerdán regionális csoportokban vitattuk meg a világ kihívásait, aztán összevetettük a többi csoporttal. Érdekes, hogy pl. az ázsiaiak szerint a szociális támogatások kiosztása nem nemzeti ügy, hanem globális összefogást sürget. Este főleg az új tanulókkal lógtam, hajnali kettőig beszélgettem a japán Momóval, aki a japánoktól eltérően egyáltalán nem félénk, sőt, kifejezetten talpraesett és nagyon stílusos. Ez nem azt jelenti, hogy a többi japánnal bajom lenne, Shintaróban pl. pont azt szeretem, hogy mindig olyan illedelmes és szerény. Ennyire futotta ma.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése