2010. április 29., csütörtök

who more

Kedden kivettem Murakami egyik regényét a könyvtárból. Lucska birtokolta hónapokig, de végre megkaparintottam. Shintaro olvasta az életművet, de egyedül ezt találta jónak a könyvtár gyűjteményéből. Tartottam bemutatót a magyar designról és divatról, mivel az nem illene bele a szombati előadásunk szocreál környezetébe. Estére nyugodt olvasást és írást terveztem, de helyette próbáltunk a kultúrestre, aztán a koreai Taesunggal (Tyesonnal) lelkiztem. Nekem mindig iszonyúan jól esik, amikor az egyébként zárkózott személyek meg merik osztani velem az érzéseiket.
Szerdán a humor volt a téma. Chaplin szerethetően emberi jelleme ledöntötte a földrajzi határokat, ez nagyjából igaz volt az állatos képregényekre is, ám a brutális-intellektuális szélsőséges dán humor és a bizarr japán tévéműsorok (http://www.youtube.com/watch?v=4bekQU9l8hk) megosztották a közönséget. Utóbbi elég megfoghatatlan számomra, nem nagyon tudok hozzá kapcsolódni. Kristof kultúrsznobsága és az ebből fakadó szarkazmusa viszont melengeti a szívemet.
Délutántól koppenhágázás: Thorvalsen klasszicista szobrai először. Nem vagyok a klasszicizmus híve, de ezek a szobrok kifejezőek voltak, sokuk lélegzetelállítóan hatalmas. Utána másodkezű boltokat kerestem, de csak egyet találtam, 15 perccel zárás előtt. A vevők azonban nem zavartatták magukat, ki-be szállingóztak, az eladók sem szóltak, amikor szórakozottságomban 10 perccel záróra után még mindig válogattam. Helsingori tragédiánk, hogy meghatározhatatlan időre bezárt a Tiger, kénytelen voltam a fővárosban beszerezni a felesleges dekorációkat. Van egy másik bolt is, hasonló koncepció és ár, színes cérnák és tűkészlet kevesebb mint 200 forintért. Este az én drága Nemzeti Galériám, ugyanis szerdán nyolcig nyitva van. Sötétedésig bandukoltam, az idő csodás (reggel még az erdőben is futottam, egyedül, mert persze Josephinék aznap pont nem keltek fel, másnaposan heverésztek az ágyban). Kipróbáltam az ingyen biciklibérlést is, egyetlen kritikám, hogy nem könnyű megtalálni a "parkoló helyeket". Problémám továbbá a dán telefonfeltöltő rendszerrel akadt: otthon csak megadom a számom és feltöltik, de itt különböző tarifájú kártyákat adnak, mindenféle számkóddal, egy ismeretlen dán lány segítségét kellett kérnem, mert nem értettem az utasításokat.

2010. április 27., kedd

rókák, őrület, ugróiskola

Csütörtökön Lars von Trier Antichrist című filmjét néztük meg. Gyönyörű képek, hiteles alakítás, beteg viszonyok, brutalitás, lelki hasadtság.
Pénteken nyitott bár az iskolában, sok bor és sok tánc. Azt hiszem a jungi típusok közül én érzéki-érzelmi esetleg érzéki-értelmi vagyok, mindenesetre az alkohol már elég korán a koordinációmra hat, szóval teljesen tudatos elme mellett forgott velem a világ. Új élmény, nem feltétlen rossz, de nem biztos, hogy gyakran kellene kísérteni a sorsot. Szombaton elsétáltunk megnézni egy focimeccset, mert a mi fiaink is részt vettek benne. Nyertek, de persze a második félidőre később érkeztünk pár perccel, így lemaradtunk az egyetlen gólról. Legalább nem az egész meccsről, mint Garth, aki pont a végére ért oda.
Vasárnap heverészés a fűben, jóga, beszélgetés a barátságról hajnali egyig.
Hétfőn ugróiskola és bulizás. Megkaptam Lázár Bence András barátom kötetét postán, feldobta a napomat.
A fegyverkereskedelemről tanulunk, minden fejlődő országban legfeljebb 5 dollárért (vagy akár egy tál ételért) fegyverhez lehet jutni. Naponta 40 millió újat készítenek, minden tizedik emberre jut egy.

2010. április 22., csütörtök

hull a hó és hózik...május vár, napsugár

Sötétben bujkáló, rémhírtejesztő betegség, reszkess! Inkább csak én reszkettem, amikor hétfőn megint elődugta a képét, kedden délelőtti lyukasóráimban az ágyban pihegtem, az est nagy részében is, mára azt hiszem, tökéletesen rendben jöttem. Azért a délutáni órákra beültem, meg is érte, mert európai kultúrán viktoriánus prüdéria és Frued volt a téma, jól eltúloztunk mindent, Kristof bemutatta az erős szuperegóval rendelkező frusztrált figurát, Marci az erős iddel rendelkező habzsológépet (hiteles alakítás volt, mondhatni élethű és szívből jövő :) ).Szerdán Koppenhágába vittek bennünket, modern templom, Skanzen-féle tyúkokkal, bárányokkal és hangulatos tanyasi házakkal. Az időjárás is kedvezett, öklömnyi hópelyhek és jégeső, cirka egy héttel május előtt. Helsingőrben állítólag napsütés mindeközben...Utána filmstúdió, híres rendezők beszéltek, remélem az Antichrist című filmet ma meg tudjuk nézni. Lars von Trier. Délután elcsábultam a H&M-ben: leggings és póló kevesebb mint 4000 Forintért, eredeti árakon mintegy 11 000 lett volna. + H&M-mel ugye támogatom a környezetvédelmet, a bangladeshi iskolákat, a drogelleni kampányt stb, stb. :)  Éjféltől Erick ünneplése a parti szobában. Most ebéd.

2010. április 19., hétfő

Berlinbe nem egyszerű eljutni

A hétvégén Lili barátnőméket látogattam meg Berlinbe, azonban a kiutazással kapcsolatban folyamatosan újabb kihívásokkal kellett szembe néztem.
Már jó egy héttel előre kinéztem a repjegyet, 100 euró körül oda-vissza, szombat reggel utazom, hétfőn reggel érkezem az első órám előtt. Tökéletes, de még nem veszem meg, tisztázni kell a Lilivel stb.
Következő héten a jegyárak ingadoznak: 117-139, még belefér, várom a tapasztalt rókák segítségét olcsó jegy ügyében. Kedden a szakértő Tomasz-sal kutatunk lázasan, de az általam találtnál jobb ajánlat nem kerül elő. Rendben, akkor foglaljuk le. Bankkártya, igazolványok készen, a nappaliban gépelem az adataimat, amikor arra jár Peter és kiderül, nem 10-kor megyünk Koppenhágába, hanem 9-kor, azaz 15 perc múlva. Csapot-papot otthagyok, majd másnap. Szerdán azonban a jegyárak őrületesen megemelkednek, 200 eurótól kezdődnek. Pánik, rosszkedv, ember tragédiája. mígnem szerzek egy buszjegyet 80 euróért, kevesebbet lehetek kinn, de mindegy. A halasztgatásom meghozta a gyümölcsét, hiszen a vulkánkitörés miatt a repülőjáratok többségét törölték. Írjuk meg Liliéknek a tudnivalókat (ezt szerda este). Liliék csütörtök este éjfélig sem válaszolnak, akármilyen (még telefonos) csatornán keresem is őket. Kétségbeesés, a Magvető szerkesztője, Péczely Dóra nyugtat este 12 után Facebook-on, a Magyar Ház nevű intézet egészen kecsegtető, talán egy-két név, Szigliget és Sárvár bedobása arra sarkallja az ott dolgozókat, hogy megszánják az árva magyar utazólányt. Hál istennek Liliék előkerülnek másnap, az internetjük pont csütörtökön ment el... Hipp-hipp-hurrá, a busz 23:15-kor indul, addig bulizzunk Koppenhágában! Az olcsó SMS-jegyet a dán telefontársaságom nem engedi megvenni, amíg ezt Andreas fordítja, az engem váró amerikaiak elindulnak a buszmegállóba, ugyanis azt hiszik, én már ott vagyok. Sprintelés.  A menetrendet elnézték, legalább félórával később érünk csak a bárba. A vonatok útvonalát az állomáson felcserélik, rohanhatunk át a másikba, de még így is kétséget gyötörnek, az indulás percében ordítva kérek megerősítést a masinisztától vagy kitől. Ezzel is megvolnánk. Koppenhágában este fél tíz körül még pangás, andalgunk ide-oda, mire beülünk egy amúgy fantasztikus zenét játszó, stílusos helyre, tíz percem marad. Nem mérgelődöm, Koppenhága engem 15 perce is elvarázsol, még annyit is szívesen töltök ott.
A buszon 23:03 mutat az óra, amikor felszállok, ez tükröződve "EDES". Az előttem lévő srác csodálkozik, miért fotózom az ablakot. Néhány perc múlva beszédbe elegyedünk, és egy hihetetlenül különc figurára találok benne. Dán származású, a neve Mikkel Sommer, illusztrátor és képregénykészítő, tanult animációt és design-t a legjobb dán iskolákban, de túl mechanikus volt az oktatás, ezért ott hagyta. Egy nagy táskányi biogyümölcs(készítmény) mellette, mivel vegetáriánus. Több tetoválást is visel, a barátja készítette őket: nagy piros kör, kis zöld kör, kocka a nyakán, Morse-jelekkel idézet egy dinós rajzfilmből.  Legújabb ötlete: különböző gyümölcsök minden egyes ujjpercén. Van három testvére, mindhárom más anyától. Tízévesen egy osztálykiránduláson egy bezáró benzinkútnál hagyták hajnalban, -17 fokban Norvégiában és csak egy óra múlva mentek érte.Berlinbe azért utazik, hogy tisztázza a kapcsolatát az ideggyenge orosz barátnőjével, akivel havonta a Föld egy másik pontján találkoznak.  Táskájában Mester és Margarita valamint egy érdekesnek tűnő kortárs regény.
Ennyit róla. Berlin még mindig hatalmas és lenyűgöző. Ültem kétemeletes buszon, élvezettel mustráltam a bolhapiacot, sétáltunk sokat és egy kis  Darvasi-  felolvasást is belecsempésztünk a programba. Odafele úton és az az első nap első felében hatalmába kerített a honvágy, de ez vasárnapra lecsengett. Berlinben a magyar kultúrát ápolnám, tartva a kapcsolatot az ott élő, hazai kortárs irodalom képviselőivel, azonban Dániában erre csöppet sincs igényem.
2 szóban emlékezzünk meg II. Margaréta királynőről, aki pénteken ünnepelte a 70. születésnapját, aki könyvillusztrátor, akinek az apja tetovált tengerész volt szabadidejében, és akinek a fia a "Fuck the police" című számot kérte a rádió kívánságműsorában.
Dánul a katica "margit-tyúk".
Képek: http://picasaweb.google.hu/lh/photo/RE4sJOsCvFiIXOUQfrYOyTZBpIMzaSRM144Xlkjp7Nc?feat=directlink

2010. április 15., csütörtök

amerikai iskolás évek és kacsingató bácsik

Az évtizedes hidegrekord időszaka most már tényleg a végét járja, biciklizhetünk a belvárosban, felvásárolva a Tiger nevű áldomásos boltot. http://tiger.dk/ Néhány apróság importjára rá lehet venni.:) A derű az emberekre is ráragad, tegnap rám kacsintott egy bácsika, aki az ablakából pásztázta  az utcát.
Kedden az egyik amerikai 21. születésnapját ünnepeltük Koppenhágában. Kedd ellenére tömegnyomor volt mindkét bárban, melyet meglátogattunk, szóval aránylag hamar visszaevickéltünk Varázsfalvába,de engem Koppenhága már magában boldoggá tesz. Odafele a vonaton rémtörténeteket meséltek a katolikus leány- és fiúiskolák igénytelen tanulóiról (mármint arról, hova vezet az ellenkező nem hiánya a mindennapokban). Szokatlan volt az iskolabuszokról is hallani, hiszen idáig csak filmekből.
Szerdán regionális csoportokban vitattuk meg a világ kihívásait, aztán összevetettük a többi csoporttal. Érdekes, hogy pl. az ázsiaiak szerint a szociális támogatások kiosztása nem nemzeti ügy, hanem globális összefogást sürget. Este főleg az új tanulókkal lógtam, hajnali kettőig beszélgettem a japán Momóval, aki a japánoktól eltérően egyáltalán nem félénk, sőt, kifejezetten talpraesett és nagyon stílusos. Ez nem azt jelenti, hogy a többi japánnal bajom lenne, Shintaróban pl. pont azt szeretem, hogy mindig olyan illedelmes és szerény. Ennyire futotta ma.

2010. április 13., kedd

pont, pont, vesszőcske- vissza az óvodába

Önkifejezés órán a svájci-dán Joséphine-nel és a norvég Salmával közösen alkottunk maradandót, s művészi vénánk oly magaslatokat súrol, hogy mindezt csupasz kezünkkel, orrunkkal és szánkkal vittük véghez. Elég jó végre az idő, sokat sütkérezünk a szabadban.
 Globális konfliktusok órán a Világkereskedelmi Szervezetről tanultunk, én inkább a szocialista-konzervatív gazdaságpolitika mellett vagyok, ezért abszolút ellenzem a szervezet működési mechanizmusát, mely kizár minden protekcionizmus.
Este kis politikai csevej Közép-Európáról, lefekvés előtt a parányi dimenziókról.
Kicsit betegeskedem tegnap délután óta, de most már határozottan jobb, kicsit nehéz még a fejem, de se láz, se hidegrázás. Talán csupán lelki eredetű, koreai a Taeson  szerint kimerültség.

2010. április 12., hétfő

három nap, három buli, három helyszín

 Péntek délelőtt "élő könyvtár", ez azt jelenti, hogy bizonyos emberek könyveket alakítanak, elmesélnek egy emlékezetes történetet az életükből vagy más életéből, és ki lehet őket kölcsönözni, egyszerre max. 4 ember hallgathatja őket, összesen hatszor ismétlik el (nyilván csoportonként egyszer). Külön termekben voltak, melyeket a mondanivalóhoz illően rendeztünk be. Pierre elmesélte, hogyan utazta be Afrikát tizennyolc évesen, stoppolva több tonnányi dinamitot szállító, titkos uránrumtelepekre tartó teherautók tetején. Kicsit bankárkodott Nigériában, aztán irány Szenegál, napokig hajóra várva a kikötőben, míg fel nem fogadták matróznak és Svédországba nem került, onnan Dánia, Helsingor, hotelmunka.  Hippi kinézete miatt pletykák keringtek róla, de egy újságíró barátja tisztára mosta. Utána gazdag nyugdíjas otthonban segédkezés, egy öreg hölgy kérésére francia társalgásórák, ennek hatására ez a néni maga helyett az öngyilkos késztetésének vetett véget, ki is fizette Pierre tanulmányait az IPC-ben. A koreai Young buddhista élményeit osztotta meg, egy olyan imával, melyen belülről zokogtam: "Nincs bűn. A tudat szüli a bűnt. Ha megszűnik a tudat, a bűn is megszűnik" Az ukrán Sasha (angoltanár) végigzarándokolta az El Caminót egy barátnőjével, és csak este szólaltak meg.
Este egy dán banda koncertezett az iskolában, amolyan elektronikus-alternatív, elég jó. Az új tanulókkal és Marcival csápoltunk az első sorokban. Az új japánok kevésbé félénkek, pl. a gyönyörű Momo olyan, mint egy porcelánbaba, de bulizni, azt nagyon tud. A zenét a kubai Rolando és az új tanárunk, a dán Nikolaj szolgáltatta.
Szombaton 15 km biciklizés az erdőben. Ámultunk egy néhány éve bezárt, pazar népfőiskolán, ahol drága műalkotások díszítik a falakat, Steinway &  Son zongora, hatalmas termek, kilátás a tengerre.
Toko barátnője, a finn Kaisa meghívott a koppenhágai otthonába lakásavatózni estére. Koppenhága, ó, az imádottam. Valami elképesztő, főleg este. Egy francia sráccal bérelik a szobákat, igazán hangulatos. Csupa nemzetközi figurával találkoztam ott is: indiaival, hollanddal, brazilokkal, franciákkal,németekkel, lengyellel, grönlandival stb. Egy bárt is meglátogattunk, tömegnyomor, de jó zene.  Reggel fél hat körülre értünk vissza az iskolába, azért vasárnap estig az ágy és az ebédlő közötti távolságnál többre nem tellett az erőnkből. Nyolc körültől viszont kerti parti a tó közelében a libanoni-palesztin szakács, Ayman szervezésében. Libanoni zene, tűzrakás, boldogság. Fotók később.
Vasárnap álmomban a hazautazásom napja volt, délután, nagymamámékhoz tartottunk autóval. Hihetetlenül szomorú voltam, úgy éreztem, nem köszöntem el kellőképp és képtelen voltam felfogni, hogy tényleg vége. Hál istennek, még három hónap.

2010. április 9., péntek

(intellektuális) csemege

Tegnap új csoportokba osztottak be minket. Azt kívántam, hogy vagy a kubai Rolandóéban legyek vagy Kristoféba és az utóbbi sikerült, ráadásul Shintaro és Oliver is velem van, szóval boldogság. :) Együtt  főztünk ebédet: húsgolyót (ebből nyilván nem ettem), paradicsomszószt, tésztát, salátákat. Közben klasszikus zene. Kristoffal nagyon jól el tudok beszélni a kultúráról. Az előző negyedév végén beültem az utolsó európai kultúra tanórára, és rájöttem, hogy muszáj felvennem, hogy tréningben tartsam az agyamat. Különben is 20-21. század lesz a téma. Kristof elmesélte, milyen megdöbbentő volt az entrée-m, ugyanis azzal kezdte, hogy kivel futhatnánk össze a húszas évek Párizsában. Nekem Mallarmé ötlött fel, ezzel még Kristofot is zavarba hoztam, vajon élt-e még akkor a költőnk (most néztem utána: nem). Mindenesetre valószínűleg csak mi ketten ismertük, tapasztalata szerint nagyon kevesen olvassák. Kristof amúgy egy öreg dán, régi igazgató, odavan a hazájáért, ezen belül a dán designért és a designos székekért. Tegnap egész kis előadást tartott belőlük. Általában másodkézből szerzi  be őket, 1 000 000 forint helyett mondjuk 400 000-ért, de az a szék tényleg elképesztően gyönyörű volt. Délután csoportversenyeztetés: frizbivel futás, csónakázás, hálón átbújás, csónakázás stb. Móka móka hátán.
Az új tanulók közt sok a  jó fej, pl. a svájci Joséphine, a norvég Salma és a dán Alexander nagyon életrevalóak, nyitottak és humorosak. Ma jön egy banda koncertezni, üdvözlő buli, elég ígéretes.

2010. április 8., csütörtök

Hajóval megyek majd el

Vasárnap hosszas pihenést terveztem, hogy az oslói túra után frissen és üdén fogadjam az új tanulókat. Ez természetesen nem jött össze, vacsora után ugyanis a nappaliban trécseltünk drogokról, eutanáziáról, öngyilkosságról és a dán nyelvről, amely beszélőinek célja, hogy megfojtsák magukat saját nyelvükkel. Rengeteget nevettem. Ljubljanában drágább házat bérelni, mint Párizsban, Lengyelországban még drágább. Bulgáriában fél euró a tömegközlekedési jegy, 5 euró a büntetés, ez olcsóbb, mint a sima dán jegy.
Hétfőn meglátogattam a Nemzeti Galériát Koppenhágában. Megnéztem egy kiállítást, melynek címe a "Természet visszavág". Táblák helyett rövid, angol feliratos videók szolgáltak tájékoztatóul, elgondolkodtatóak voltak. A természet jelentését többféle módon körbejárták pl. emberi természet mint ösztönök (homoszexualitás, hermafroditizmus), nő mint "természetellenesség", arányosság és szimmetria, paradicsom, káosz stb.Odüsszeusz óta konfliktusunk van a természettel, az eposzban ez a természetfeletti lényekkel való harcban testesül meg.
Bekukkantottam a modern gyűjteménybe, már az első teremtől elájultam. Nem volt időm az egészet végignézni, el kellett érnem az Oslóba tartó hajót. A fedélzeten rendelés nélkül ücsöröghettünk a bárban, vicces játékokat játszottunk, őszintén beszéltünk egymásról. Fogadtunk játéklóversenyre, ötéves gyerekek ellen, én nagyon beleéltem magam, azt hiszem, ki kellene járnom igazira is.:)
Osló még mindig a kedvenceim között van, azzal a kicsit nyomasztó, kicsit depressziós, titkolózó, kicsit nyomorúságos munchi hangulatával. Norvégia nyomasztó, Dánia rebellista, Svédország decens. Előbbi kettő állandóan rivalizál, de abban megegyeznek, hogy utóbbit utálják. Én velük vagyok.:) Ez persze túlzás, de én sosem rajongtam a túl tökéletes dolgokért.
A Munch Múzeumot drágálltam a kínálathoz képest, viszont a Design Centrum még mindig rendkívül otthonos számomra. Nyert is építészeti díjat, design konferenciákat tartanak benne, eredetileg pályaudvarnak szánták. Az operaház is lehengerlő, nem gondoltam volna, hogy ennyire csodálatos. Éljen a modernség!
Ma bemutatkoztak az új tanulók, a japán nevekkel még bajban vagyok. Az új dán fiú sem okozott csalódást, nagyon szimpatikus. Az egyik program keretében tíz embert vendégeltünk meg a szobánkban, szerintem jól sikerült.
Képek:http://picasaweb.google.hu/sideroredis/103MSDCF?feat=directlink

2010. április 4., vasárnap

ez a hupikék

Ma végre eljutottam Koppenhágába. Tavaszi napsütéses idő, mégis legtöbbet a Nemzeti Múzeumban voltam. Ingyenes minden kiállítás, a ruhatár is (bevásárlókocsi-rendszer alapon működik: tíz koronáért kulcsot kap az ember, azt visszaszolgáltatva visszanyeri a pénzét is). A dán hétköznapokról néztem meg különböző kiállításokat, illetve játékokról, igazán érdekes volt. A múzeum mellesleg támogatja a hasiskereskedelmet Christianiában. Szeretem a dánokban, hogy a formalitást és informalitást működő egységbe szintetizálják. Pl. nem éreztem, hogy a design múzeum nagy váltás lenne a Nemzeti Múzeum légköre után, nem tapad semmi patetikusság, manír a klasszikushoz, hiányzik a patriarchális szemlélet, minden olyan természetes, közvetlen és letisztult. Az egyetemen, ha a tanulók beszélni szeretnének a professzorukkal/dékánnal, egyszerűen bekopognak, benyitnak, leülnek, nem egyeztetnek időpontot hetekkel korábban azért, hogy ennek ellenére órákig várakozzanak a folyosón.
Egyébként, ha bárki abban a hitben élt volna, hogy Ibsen norvég , azzal közlöm, hogy a dánok sajátjuknak ismerik el, mivel akkoriban Norvégia Dánia része volt.
Este a nappaliban kártyázás, amolyan asztalra csapkodós-furcsa kézmozdulatos- állathangkiadásos. Utóbbi már csak azért is érdekes, mert nemzetenként másképp utánozzuk az élőlényeket. A magyarokon nagyon nevettek. Még az első napokban osztottuk meg, kiknél hogy fordították le a Les Schtroumpfs című rajzfilmet, általában mindenhol hasonló hangzású  gügye szóval, viszont a magyar Hupikék törpikék verzió teljesen kiverte a biztosítékot, hosszas percekig kacagtunk ezen a bizarr megoldáson (elég furcsán cseng, az tény).
Képek: http://picasaweb.google.hu/sideroredis/102MSDCF

2010. április 3., szombat

hogyan ismerszik meg a barázdabillegető

Tegnap tervbe vettem, hogy koppenhágázok, viszont a kevés emberre való tekintettel csak hármunkat osztottak be mosogatásra, ebből Andreasnak allergiás nehézsége támadtak, úgyhogy egy óráig tisztíthattuk az edényeket a szokásos 20 perc helyett, ugyanígy este. A múzeumra, amelyikbe menni akartam, nem lett volna már időm,egyébként meg kiderült, hogy nagypénteken semmi sincs nyitva. Hiába ateista a dán népesség többsége, a szabadnapok szentek, külön imanapot is tartanak az évben, ám tudat-módosult állapotba valószínűleg nem az áhitattól kerülnek. Helsingorben bandukoltam, felfedeztem egy hangulatos kis parkot a könyvtár mögött, van ott egy nagyobb tó, tele különböző madarakkal, pl. barázdabillegetővel, amelyet onnan ismertem fel, hogy tényleg billegeti a barázdáját. Jártam a tengerpart egy számomra ismeretlen részén, a homok fehér és puha, a víz kristálytiszta. Jó lesz majd itt nyáron. Hazamenetelem előtt még Nyugat-Dániába (Jylland ) is vissza tervezek menni, gyönyörködni  az aabenraa-i természetben, Esbenéknek van egy nyaralójuk a félsziget egy másik pontján + egy lakásuk a határ túloldalán, Németországban, ezeket kár lenne kihagyni.
A dánok kapuja mindig tárva-nyitva, függönyt nem használnak, szerintük az használjon, akinek rejtegetnivalója van, szóval sétám közben teljes panoráma a mindennapokba.
A vacsora egyik fogása articsóka-szárított paradicsom saláta, mindkettőért odavagyok, mindjárt sietek is reggelire, nehogy elfogyjon.:)
Este beszélgetés és vicces számolós játékok a nappaliban, megismerkedtem Baha egyik dán barátjával, és továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a dán emberekkel könnyen megtalálom a közös hangot.

2010. április 2., péntek

saját test mint identitás

Vissza Varázsfalvába. Esben négynapos pártgyűlés okán elutazott, így nem maradt más választásom. Reggeli előtt azért megkérdezte, hogy  adjon-e el néhány részvényt. Nem adott végül. De ez a beszélgetés lehet, hogy csak nekem nagyvilágias.
Azt hittem, fáradt leszek bármiféle társasági érintkezéshez, de nem így lett. Nemrég fejeztük be az XXY című spanyol filmet, amely egy hermafrodita tinédzser viszontagságait mutatja be. "A legrosszabb dolog, amit a gyerekeddel tehetsz, ha eléred, hogy viszolyogjon saját testétől"
Szerintem ez nem csak a kétneműekre igaz, a test az identitás szerves része, ha nem fogadjuk el, iszonyúan hasadt állapotban leszünk. Sajnos a média felszínes üzenetei ezt nagyban elősegítik. Igazán megérintett ez a film, nem is lehet ilyenkor jazzt hallgatni, helyette Radiohead Idioteque.