2010. március 14., vasárnap

mozgó világ

"Az első gondolatom a szeptember 11. kapcsán az volt, hogy emelkedik az arany ára" (amerikai bróker  /bizonytalan helyzetben megnő a stabil források értéke/)
Pénteken éjfélig az iskolában csevegtünk Jeruzsálemről, az egymás kezét fogó egyiptomi férfiakról és hogy vajon az érzékenyek alkalmazkodjanak vagy a vezéregyéniségek. Utána irány a belváros, a libanoni szakácsunk kizárólag nekünk nyittatta ki a barátai éttermét, ahol ingyen harapnivalók és italok vártak. Imádom Aymant (ő a szakács).
Szombaton indiánként szerepeltem Costa Rica kultúrestjén, melyet az Egyesült Államokkal és Kanadával közösen tartottak, este amerikai bálféleség (prom), hajnalig parti a tornateremben.
Ma elbringáztunk egy régi malomhoz át az erdőn kb. 10 km, napsütés, boldogság.
Amúgy pénteken megnéztük Woody Allen új filmjét, Whatever works, egyszerűen zseniális. Megpróbálom megvágni és beilleszteni az első percek monológját, mert szerintem annyira durva, hogy már azért megérte. Némi nem titkolt Pygmalion-hatás. A rengeteg intertextus is jól esett a kultúrsznob lelkemnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése