2010. március 23., kedd

Kásás felsőteste mint identitás

Kiegészítettem az előző bejegyzést, mert túl szárazra sikeredett.
Vasárnap összegyűltünk, hogy a szlovák-szlovén-cseh-magyar kultúrestről ötleteljünk. Ez eléggé lehangolt, mert minden, amit az identitásomnak érzek, az mások szerint nem létezik. A magyar design, a magyar kortárs tánc pont ugyanolyan, mint bármelyik más európai. A nyelvről, költészetről nehezen eshet szó a kultúresten, ezért abban nem is gondolkodtunk. Szóval személyiségzavarosan zárult a megbeszélés,  kékharisnyáskodó hisztérika vagyok, aki nem érzi az identitása részének Kásás felsőtestét és az olimpiai érmeket, mert abból épp annyi van máshol is, csak más sportágban, de mindegy, nem húzom a számat, ha a többség egyetért a koncepcióval.
A google-nél nagyon jó dolgozni, 20% feltalálói szabadidő, adót is rendesen fizetnek, a  rászorulókat  és a környezetvédelmet is támogatják, matematikai vicceket csinálnak a bevételekkel kapcsolatban.
Marcival, Lucskával, Erickkel és Bahával kitaláltuk, hogy reggeliig fennmaradunk, sétálunk a tengerparton a napfelkeltét nézve. Besurrantunk a vendégrezidenciára, amelyet időlegesen kinyitottak, szuper konyha és nappali, teát ittunk hajnali négy körül, de nem bírtuk tovább és inkább aludni tértünk. 5-én olyan tízen Oslóba hajókázunk, fejenként múzeumokkal együtt valószínűleg 10 000 forintból kijön az oda-vissza út.
Ma elbúcsúztunk az iskolai útra indulóktól. Nekem leginkább a japán Shintaro és a norvég Sigurd fognak hiányozni. Remélem IPC után tényleg jönnek Budapestre. Holnaptól Nyugat-Dániából jelentkezem be. Most mozizás a nappaliban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése