2010. március 17., szerda

dob meg basszus

Zsolt, a kritikus holnap hajnalban elhagyja Varázsfalvát örökre, azért ma még tett epés megjegyzéseket, de hát istenem, aki saját boldogságának elrontója, azon nem lehet segíteni. (Nem emlékszem, hogy írtam-e, a fekete-fehér bulin kijelentette, hogy tíz percnél tovább nem hajlandó maradni, előre el volt döntve, anélkül, hogy körbenézett volna).
Holnapi szerdánk témája divat és szépség. Kaleigh professzionális sminkes, ezt csak nemrég óta tudom, szóval jóval osztottak egy szobába. Babaházakat gyűjt és egy húszas éveket bemutató múzeumban dolgozott, szerintem ez elég jó. Julussal a szerdai standunkon a rossz ízlést taglaljuk kerekasztal-beszélgetések és játékok formájában.
Az elegáns vacsora elmarad, mert a tanuló tanács tagjai, pontosabban egy ember, nem akart részt vállalni a munkában. A koreai Song, aki az előző turnusban is volt, irányította az egész szervezést, a neveltetéséhez híven mindent meg próbált tenni az ügy érdekében, én is felajánlottam a szabadidőmet, pénzemet, sőt, a lógást is, de semmi nem segített. Többen is félvállról vették a dolgot, mondjuk pl. a dán Andreas mentségére legyen mondva, hogy kényszerből vállalta a tisztséget, a régiója rásózta, ahhoz képest nagyon önfeláldozó, viszont régiónk másik képviselője, Ianco a sírba visz az önzőségével és önfejűségével, a lelkére beszélni teljesen reménytelen vállalkozás.
Afrikai táncon doboltunk, nagyon szórakoztató volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése