2010. március 31., szerda

kékszemű herceg várában III.

Hétfőn ittunk a kávézóban isteni finom tejes chai teát, nem emlékszem, milyen fűszerrel, de csodálatos volt, az biztos. Vásároltunk a Vöröskereszt másodkezű boltjában, vettem egy H&M-es nyári ruhát és egy Benetton pulcsifélét kevesebb, mint ötezerért és még jótékonykodtam is. Az önkéntes eladó néni meg stílusos volt, szerintem. Képek: http://picasaweb.google.hu/sideroredis/Jutland?feat=directlink
Kedden 12 km-t sétáltunk fel egy hegytetőcskére, kicsit fújt a szél, de azért örültünk a tavasznak. A feltört sötétbarna föld engem elbűvölt. Előtte lévő nap esti tengerparti andalgás, a monumentális erőmű egyszerűen tökéletesen illik a tájhoz, elveszi az édeskés élét. Attila, szívem, szívem József Attila. Az már nem is meglepő, hogy ökologikus módja ez az energiabiztosításnak, van egy pót-energiaforrásuk is, de azt Esben apja, aki 50 éve él Aabenraaban, is csupán egyszer látta működni (egy torony füstölög olyankor, fogalmam sincs, az olyat hogy hívják, pedig valószínűleg Budapesten nap mint nap látok vagy húszat). Az ország energiájának 20%-a szélerőművek által biztosított. És kötelező szelektíven gyűjteni a szemetet. A fiatalok többsége környezettudatos. Hiába, ez civilizáció.
Tegnap meglátogatott minket Esben nővére (Marit) és annak férje (Christian), nagyon lazák és viccesek, együtt vacsoráztunk a kávézóban. Este megnéztük a Gengszterek fogadóját (Flickering lights), újabb kiemelkedő alkotás a dánoktól. Nagyon beteg és abszurd élettörténetek garmadája.
Ma gyönyörű napsütötte idő, kiválóan alkalmas arra, hogy a főtéren sütkérezzünk a szökőkúttal szembeni padokon.  A dán jazz rádióadó egészen fergeteges, azt hallgatom. http://www.dr.dk/radio/?t
Első jel, hogy hiányzik a családod: nagypapádnak álmodban a bosnyák politikai rendszert magyarázod.

2010. március 27., szombat

kékszemű herceg várában II.

Tegnap az eső elmosta a belvárosozhatnékunkat, ma pótoltuk Egyebek közt betértünk abba a kávézóba, ahol Esben dolgozik, ettünk frappéfélét - nem vagyok tisztában a nevekkel:  kakaó volt benne, vaníliafagyi, tejszínhab és csokiöntet. Nem Esben készítette, de állítólag jól csinálja, ahogy a lattét is, amelyet legfeljebb hétfőn próbálhatok ki, akkor tervezünk ugyanis újból benézni. Fényképezni is akkor fogok, mivel a gépem lemerült, mire odaértünk. Eddigi képek a következő címen: http://picasaweb.google.hu/sideroredis/Jutland?authkey=Gv1sRgCMrTw7SvlcW5AQ#
A Zöld hentesek fantasztikus: pontos jellemrajzok, karakteres szereplők, csodálatos képek, tökéletes párbeszédek.
http://www.youtube.com/watch?v=tUEvBM82DzI
Esben még kb. két óráig a kávézóban dolgozik, én igyekszem az elmaradozásaimat (levelek, kritikák) pótolni, persze megint kifutottam az időből.

2010. március 26., péntek

kékszemű herceg várában I.

Nyugat-Dániában vagyok, Aabenraaban. Csendes kisváros, szép házakkal és az ország leghosszabb sétálóutcájával. A kikötője a régió legmélyebbike, itt zajlik a legjelentősebb szén- és homokkereskedelem. A széngyárak vagy mik egészen lélegzetelállítóak, ahogy monumentális alakjukkal kiemelkednek a tengerparti látképből. A dánok persze megszervezték, hogy a tengervíz ennek ellenére is kristálytiszta legyen. Ez az egykori Schleswig, így jelentős német kisebbséget mondhat magáénak. A történelem a levegőben, no meg a tavasz is, tegnap tettünk egy hosszabb sétát, vétek ilyenkor otthon maradni. Pedig a szállásom sem semmi: nagy családi ház, állítólag 22 helyiséggel, nem számoltam még meg és terebélyes kerttel. Igazán ízlésesen van berendezve, hát  hiába, a dánok értenek a stílushoz.
Ma a közeli erdőben barangoltunk, épp időben értünk haza az eső elől. Este talán belvárosozunk. Most Zöld hentesek című dán film.  Tegnap már elkezdtük, de túl fáradtak voltunk végignézni. Túl sok időt töltöttünk azzal, hogy házigazdám, Esben magyar barátjával, Balázzsal MSN-eztünk, én írogattam neki magyarul, mintha Esben lennék, ezt nagyon mulatságosnak találtuk, noha Balázst sem ejtették a fejére, az első pillanattól levágta, mi a helyzet.
Újdonságok, amelyeket megtudtam a dánokról: soha nem kelnek át a piros lámpán, még ha egy fia autó sincs a láthatáron, akkor sem. Csak a rajzfilmeket szinkronizálják. Az önkormányzat fizet a diákoknak a korrepetálásért. Ez mindkét oldalt motiválja a tanulásra: a tanított ingyen segítséget kap, "tanítóvá" válni pedig célkitűzés lehet anyagi szempontból is, nem beszélve arról, hogy a tananyagot is jobban fogják tudni. Dániában egyébként is hangsúlyt fektetnek az oktatásra, minden egyetemista, átlagtól független kb. 200 000 forintnyi ösztöndíjat kap havonta, amennyiben egyedül él, ha a szüleivel, akkor 80-100 000 forintnyit. Az itteni könyvtárakban nem kell fizetni a DVD-kölcsönzésért sem.
Egyéb tanulság még keddről: megéri hajnali egykor kvantumfizikai dimenziókról elmélkedni, mert bizonyos emberek (Andreas) bizalmához ez az egyetlen út.

2010. március 23., kedd

Kásás felsőteste mint identitás

Kiegészítettem az előző bejegyzést, mert túl szárazra sikeredett.
Vasárnap összegyűltünk, hogy a szlovák-szlovén-cseh-magyar kultúrestről ötleteljünk. Ez eléggé lehangolt, mert minden, amit az identitásomnak érzek, az mások szerint nem létezik. A magyar design, a magyar kortárs tánc pont ugyanolyan, mint bármelyik más európai. A nyelvről, költészetről nehezen eshet szó a kultúresten, ezért abban nem is gondolkodtunk. Szóval személyiségzavarosan zárult a megbeszélés,  kékharisnyáskodó hisztérika vagyok, aki nem érzi az identitása részének Kásás felsőtestét és az olimpiai érmeket, mert abból épp annyi van máshol is, csak más sportágban, de mindegy, nem húzom a számat, ha a többség egyetért a koncepcióval.
A google-nél nagyon jó dolgozni, 20% feltalálói szabadidő, adót is rendesen fizetnek, a  rászorulókat  és a környezetvédelmet is támogatják, matematikai vicceket csinálnak a bevételekkel kapcsolatban.
Marcival, Lucskával, Erickkel és Bahával kitaláltuk, hogy reggeliig fennmaradunk, sétálunk a tengerparton a napfelkeltét nézve. Besurrantunk a vendégrezidenciára, amelyet időlegesen kinyitottak, szuper konyha és nappali, teát ittunk hajnali négy körül, de nem bírtuk tovább és inkább aludni tértünk. 5-én olyan tízen Oslóba hajókázunk, fejenként múzeumokkal együtt valószínűleg 10 000 forintból kijön az oda-vissza út.
Ma elbúcsúztunk az iskolai útra indulóktól. Nekem leginkább a japán Shintaro és a norvég Sigurd fognak hiányozni. Remélem IPC után tényleg jönnek Budapestre. Holnaptól Nyugat-Dániából jelentkezem be. Most mozizás a nappaliban.

2010. március 21., vasárnap

el(ő)adó

Pénteken Shintaro születésnapját ünnepeltük, készítettem neki kártyát, aláírattam az emberekkel. Nagyon meglepődött, nem számított rá. Este a nappaliban gyűltünk össze a tiszteletére. Salátakészítés Aymannal, a szakáccsal.
Szombaton előadói est: a drámánkban idegességemben néha túl gyors tempót diktáltam, de jó visszajelzéseket kaptunk. Az afrikai táncot tanító férfi tizenöt perccel kezdés előtt még nem tudta megmondani, mit mutatunk be pontosan, viszont ez is jól sült el. A videónkon is nevettek. Megpróbálok valahonnan felvételt szerezni. Facebookon a tavalyi bad boy dance, ez a legjobban beharangozott és a legjobban várt műsorszám. Idén is jól kisikoltoztuk magunkat. ;)
Ma elbúcsúztattuk a Costa ricai Danieltől, aki nem marad már  a következő negyedre. "Légy férfi, Daniel, ne sírjál. Én ma lány vagyok"-vallotta a litván Edvinas. Varázsfalván a menő fiúk sírnak, már Toko is megmondta. Irigyelte az amerikai Garthot, aki megkönnyezte a koreai tévédrámát.
Séta a környéken. Találtunk egy cumikkal teleaggatott bokrot.
Szerdából kimaradt, hogy Costa Ricában divat volt egy időben igazi iguanákkal a vállon járni az iskolába, mivel egy népszerű műsorvezető így szerepelt a tévében.

2010. március 19., péntek

masnak masnap ne masold at

Dan billentyuzetrol irok, elore is elnezest. Amugy csak a magyar billentyuzet kulonbozik radikalisan, tenyleg a lett, litvan, hondurasi, lengyel mind egy kaptafa.
Pierre volt baratnoje designtervezo volt a kilencvenes evekben, altalaban azt az opciot valsztotta, hogy a nyeresegbol fizessenek a munkajaert, igy a legtobbszor penz nelkul maradt, mivel a szervezetek sorra bedoltek. Egyszer Pierre tanacsara inkabb fix kezpenzt fogadott el. A megbizo a google volt, amely maig is a nø terveit hasznalja. Kerdes, ebbøl mennyi igaz.
A 65 eves Akiko meseibol viszont valoszinuleg minden. Hogy az egyik lanyanak nyolc macskaja van ott, kulon terveztetett egy macskaszobat, esos napokon altalaban osszedi a kobor kolykoket az utcarol. Kis papirdobozokban tartja a halott macskak csontjait, egyszer betortek hozza es a hullamaradvanyokat draga ekszereknek hittek, ugyhogy gyakorlatilag nem is vittek mast el tole...Akiko mindenkit befogad a hazaba,pl. a sved fotost, aki rossz vonatra szallt fel a nemzetkozi repterre tartva, es akit egy het mulva meglatogat. Es sved palotaba hivjak, mert megenekeltette a magasrangu  embereket egz fogadason, amellett, hogy felszolalt a beszelgetes nelkuli zabalas ellen. Egyszer a bevasarlokocsiban hagyta a gyerekeit, maskor tul gyors tempot diktalt es nelkuluk szallt fel a vonatra.  Ennyit rola mara.

2010. március 17., szerda

egy falat otthon

Tegnap volt az ötvenedik bejegyzés, talán fel kellett volna dobni valamivel, na majd a századikat.
Mai vacsoránk igazán hazai ízekre emlékeztetett: párolt lila káposzta, rakott káposzta, tejfölös túróhoz hasonló krém. Nem vagyok magyarkonyha-rajongó, de ezeket kivételesen szeretem. A mi csoportunk mosogatott, Lucskával még majszoltunk közben a megmaradt túróból.
Elbringáztunk a könyvtárba, majd egy másodkezű boltban vettem egy H&M garbós rövid ujjút kevesebb mint 800 forintért. Mondjuk az volt az egyetlen normális darab a kínálatban. Japánokkal illatszerbolt.

dob meg basszus

Zsolt, a kritikus holnap hajnalban elhagyja Varázsfalvát örökre, azért ma még tett epés megjegyzéseket, de hát istenem, aki saját boldogságának elrontója, azon nem lehet segíteni. (Nem emlékszem, hogy írtam-e, a fekete-fehér bulin kijelentette, hogy tíz percnél tovább nem hajlandó maradni, előre el volt döntve, anélkül, hogy körbenézett volna).
Holnapi szerdánk témája divat és szépség. Kaleigh professzionális sminkes, ezt csak nemrég óta tudom, szóval jóval osztottak egy szobába. Babaházakat gyűjt és egy húszas éveket bemutató múzeumban dolgozott, szerintem ez elég jó. Julussal a szerdai standunkon a rossz ízlést taglaljuk kerekasztal-beszélgetések és játékok formájában.
Az elegáns vacsora elmarad, mert a tanuló tanács tagjai, pontosabban egy ember, nem akart részt vállalni a munkában. A koreai Song, aki az előző turnusban is volt, irányította az egész szervezést, a neveltetéséhez híven mindent meg próbált tenni az ügy érdekében, én is felajánlottam a szabadidőmet, pénzemet, sőt, a lógást is, de semmi nem segített. Többen is félvállról vették a dolgot, mondjuk pl. a dán Andreas mentségére legyen mondva, hogy kényszerből vállalta a tisztséget, a régiója rásózta, ahhoz képest nagyon önfeláldozó, viszont régiónk másik képviselője, Ianco a sírba visz az önzőségével és önfejűségével, a lelkére beszélni teljesen reménytelen vállalkozás.
Afrikai táncon doboltunk, nagyon szórakoztató volt.

2010. március 16., kedd

koszorúér(demrend)

Ma a nappaliban ébredtem, mert Nikoékkal közösen ott aludtunk a kandalló körül. Grúz-finn családi dráma, Toko valamit elkövetett a barátnője, Kaisa ellen, szakítottak, ezért hajnali négyig az egész iskolát lapokkal és papírtányérokkal ragasztotta körbe olyasmi feliratokkal, mint "Kaisa, bocsáss meg Tokonak" "Toko szereti Kaisát" stb.
Nemzeti ünnep alkalmából gyöngyből készült kokárda és himnusz. Az meg laza, hogy az egyik babérkoszorús költővel (Marno) együtt nyaraltam, a másikkal (Turczi) meg együtt ettem egy fogadáson- persze ez nem nagy ügy a baráti köröm egy része számára.
A SAAB ökologikus autók valószínűleg nem annyira ökologikusak, mellesleg ugyanaz gyártja őket, mint a fegyvereket mind Pakisztánnak, mind Indiának, mindezt a svéd hadsereggel reklámozva, hogy az autóvásárlókat megtévesszék az előállítót illetően.
Csütörtökre elegáns vacsora és társalgóest tervezve, holnap beszélek a szakácsokkal.

2010. március 14., vasárnap

mozgó világ

"Az első gondolatom a szeptember 11. kapcsán az volt, hogy emelkedik az arany ára" (amerikai bróker  /bizonytalan helyzetben megnő a stabil források értéke/)
Pénteken éjfélig az iskolában csevegtünk Jeruzsálemről, az egymás kezét fogó egyiptomi férfiakról és hogy vajon az érzékenyek alkalmazkodjanak vagy a vezéregyéniségek. Utána irány a belváros, a libanoni szakácsunk kizárólag nekünk nyittatta ki a barátai éttermét, ahol ingyen harapnivalók és italok vártak. Imádom Aymant (ő a szakács).
Szombaton indiánként szerepeltem Costa Rica kultúrestjén, melyet az Egyesült Államokkal és Kanadával közösen tartottak, este amerikai bálféleség (prom), hajnalig parti a tornateremben.
Ma elbringáztunk egy régi malomhoz át az erdőn kb. 10 km, napsütés, boldogság.
Amúgy pénteken megnéztük Woody Allen új filmjét, Whatever works, egyszerűen zseniális. Megpróbálom megvágni és beilleszteni az első percek monológját, mert szerintem annyira durva, hogy már azért megérte. Némi nem titkolt Pygmalion-hatás. A rengeteg intertextus is jól esett a kultúrsznob lelkemnek.

2010. március 12., péntek

halottaskocsi és kukoricaföldek

Szerdán elbringáztunk a könyvtárba, kivettem egy Zoé Valdést  és egy posztmodern amerikai versantológiát. Utána a tanulói konyhában kávézgattunk, nagyon hangulatos volt, Marci mutatott jó kis zenét: http://www.myspace.com/londonbreakbeatorchestra
Tegnap csoportvacsora az új tag, Niko üdvözlésére. Nem igazán beszél angolul, én próbálok vele ettől függetlenül kommunikálni. 19 éves grúz suhanc, aki mindig valami rosszban sántikál, igazán mulatságos.:)
Megtudtuk, hogy a csoporttanárunk, John dolgozott halottas szállítóként és egyszer felvett egy szép stoppos lányt, aki a közeledő sofőr láttán majdnem szívrohamot kapott. Lucska is utazott már halottas kocsival, tűzoltókkal, nyáron a francia kukoricaföldeken aludt zuhogó esőben.
A koreai "Tysonnal" és a dán Andreas-szal esti eszmecsere a cenzúráról és a közbiztonságról, előbbiről alkotott véleményem jelentősen megváltozott az első hetek óta, amikor csak a frusztrált, agresszív katonatanoncot láttam meg benne, de kiderült, hogy ez mindössze a verbalitásig terjed és azt sem kell komolyan venni.
A bárlátogatás tegnapról mára téve, de eddig nem nagyon akadt érdeklődő, pedig jó lenne kimozdulni...

2010. március 10., szerda

de kor

Változást érzek, mégpedig határozottan jó értelemben. A vasárnapi beszélgetés Tomaszékkal némileg lehangolt, legalábbis egyértelműsítette, hogy nem elég erős a közösségi szellem, a tanulók csoportokba tömörülnek, még bulikon is. Ezt felhoztam a tanulói közösség gyűlésén, ennek kapcsán megegyeztünk, hogy nem kell minden héten bulit szerveznünk, mert az embereket ez fárasztja, szervezzünk spontán összejöveteleket és legyen inkább a beszélgetésen a hangsúly. Holnap délután kávézólátogatás a belvárosban, csütörtök este bár. Tele vagyok ötletekkel, mi mindent lehetne még tenni az összetartásért, ebben alighanem a sürgető idő is közrejátszik.
Keddenként alig van órám, gyakorlatilag egész nap a szobánkat dekoráltam, minden alkalommal azzal a szándékkal, hogy csak igazítgatok egy kicsit a díszítésen, amiből persze mindig legalább fél órányi elfoglaltság lett. Vettem 400 forintért egy ruhát az itteni boltban, a szombati kultúrest ugyanis Észak-Amerikáé és Costa Ricáé, utána olyan bálféle. Afrikai táncon a hondurasi Gabi rosszul lett, szúrt a szíve tájékán, szerencsére nem súlyos,viszont nem nagyon kapott levegőt egy ideig. Én mellette voltam, már csak a spanyol miatt is, de így is nehezen jutottunk dűlőre, mert az orvosként dolgozó oroszok semmilyen nyelven nem beszélnek, a litván Rasa próbált fordítani, de ő meg spanyolul nem tud, a cseh fotósunk értette az oroszt és ment neki a spanyol, aztán megjelent az ukrán angoltanár, aki szintén tud spanyolul, de valamiért angolra fordított, illetve közvetített a dánul kérdező tanár és az orosz orvos között. Kész káosz.

2010. március 8., hétfő

három és negyed nap

Haladjunk szépen sorjában.
Csütörtökről kimaradt, hogy drámán megnéztük, ki hol tart a jelenetével és kettőben is annyira jól eltalálta Soren (igazgatónk és tanárunk) a szereposztást, hogy nagyon hasogatott a szívem utánuk, mert megint rá kellett jönnöm, hogy egyszer véget ér ez az egész varázslat és nagyon fognak hiányozni az itteniek.
Pénteken karaoke parti, majd beszélgetés az új tanulóval, Bahával, aki szerint közel-keleti arcom van.
Szombaton biciklizés a fenséges Kronborg várának tájékán, este focizás, lőttem egy gólt, a legutóbbi alakalomhoz képest nagy a fejlődés. Fekete-fehér buli tíz körültől, ám némi muzsika után a lett Irita szobájában kötöttem ki, aki "szobabulit" tartott hajnali négyig.
Ma Lucskával meglátogattuk Tomaszt a szobájában a H&M- kutatás miatt. A szlovén lány meglepődött, mikor felvilágosítottam, hogy lengyelünk nem ám a várost rója egész nap (amúgy nagy utazó), hanem a szobájában gubbaszt, TOEFL-feladatokat töltöget vagy filmeket. A közös feladat megbeszélése természetesen minden más tevékenységbe torkollott, mint Tomasz dominónapos videóinak nézegetése (részt vett a legutóbbi rekorddöntésben), valamint egyórás vitába az sz és s betű logikus írásáról, mindezt sok nevetés közepette. Két óra röplabda vacsi után.

2010. március 5., péntek

társalgó csütörtök

Tegnap este "Cosy Thursday" estet tartottunk, én társalgó csütörtöknek fordítanám,  lényege ugyanis,hogy különböző asztaloknál különböző témákról beszélünk, bármikor lehet asztalt cserélni. Politikával kezdtem, Bulgáriában volt egy nagyon  népszerű elnök, egykori ügyvéd, ám a következő választásokon keresztbe tett a másik, szintén népszerű (egy híres színésznővel házas) elnökjelöltnek, a vége az lett, hogy egy teljesen szürke egér harmadikat választottak, aki immár a harmadik mandátumát tölti be.
Érkezett egy új tanuló Jeruzsálemből. Palesztin származású, de nincs hivatalos állampolgársága, mert palesztinként nem élhetne Jeruzsálemben, izraeli pedig érthető módon a háború miatt nem szeretne lenni. Rengeteg problémája volt a vízumával a reptereken, ez a késői megjelenésének az oka. Első benyomásra nagyon szimpatikus.
Este tizenegykor a 65 éves japán Akiko mesélt nekünk, aki nevekre és városokra nem emlékezett, ám kalandjai így is szórakoztatóak, olykor szomorúak voltak, mindenesetre megérte vele tölteni időt.

2010. március 4., csütörtök

baba law o

Ma prezentációt készítettem a santería nevű kubai vallásról, elég sokat dolgoztam vele, remélem érdekes volt. A santería varázslói a babalawok, délután viszont más baba került a középpontba, pontosan kettő, minthogy a várandós Des'rée-vel vásárolgattunk a városban gyerekruhákat. Másodszorra vettem fiúgyereknek ruhát, csak, mert jól nézett ki, pedig nincs is fiúgyerek az ismeretségi körömben. 400 forintért nem sajnálom, még jól jöhet.
Harmadik napja része az éjszakának az ismert emberek kinézetének kielemzése, néha japánokkal és koreaiakkal, máskor litvánokkal és grúzokkal.

2010. március 1., hétfő

ma megint egypercben

Ma a Santería vallást tanulmányoztam szerdára. Tegnap telehold, talán ezért nem vagyok fáradt kevés alvás ellenére sem. Hajnali háromig olvasás ellenére sem.
A férfiak vizuálisak, a nők auditívek, tudtam meg Kaleightől, nem sokkal azután, hogy magamtól rájöttem volna.:)

hétvégrét görnyed

A grúz Niko teljesen bolond, péntek este vizet öntött az alvó lányokra, úgy kellett elbújnunk a szobájában bűnrészesedés okán, szombaton meg hajnali háromkor firkált a táblára mindenféle gonoszat. A mostani hétvége nagy bulizások helyett inkább beszélgetésekbe torkollott, noha azért tegnap táncoltunk is. Ma a kubai tanárunk, Rolando születésnapját ültük ünnepi vacsora keretében a partiszobában, szigorúan zárt körben. Délután elbicikliztünk a modern múzeumban, nagyon hangulatos épület, remek kilátás a tengerre, tavaszra pedig piknikre van kilátás, ugyanis nagyon hívogató az udvara.