2010. február 21., vasárnap

szánkózás, por se, szerelem

 Elnézést kérek a rajongóktól az elmaradozott beszámolókért, borzasztó fontos ügyeket intéztem a napokban.
A csütörtöki mellőzöttségi érzetem megoldódott még aznap este, ugyanis megérkezett Oliver, mint kiderült, ő sem értesült a bárról, így fél egykor felkerekedtünk vele és a norvég Sigurddal, hogy megkeressük Tokoékat (a bárlátogatók másik fele, pontosan 2 személy pont az indulásunkkor tért vissza). Küldetésünk kudarcba fulladt, viszont sétáltunk egy jót a belvárosban, egyáltalán nem volt hideg.
A dráma egyre jobban megy, egyre kevésbé félek előadni az ötleteimet mások előtt.
Pénteken koncertet adott az iskolában egy harminc év körüli, elég stílusos nő. A dalok leginkább szerelmi csalódásokról szóltak, nem csoda, ha a partihangulat nem hágott aznap a tetőfokára, dacára a régi tanulók látogatásának. Szombaton bővülni látszott a régiek köre, ezért nem is tartottam Lucskáékkal Koppenhágába. Ráérünk, különben is már múlt héten eleget tettem a kimozdulhatnékomnak. Helyette szemeteszsákokon szánkózás, nem sok szerencsével, de azért mókás volt. Séta a tengerparthoz. Takarítás, festegetés, egy ideig a vágószobában vártam a megváltó fájlátalakítási folyamatot, miképp pénteken. Szeretem ezt a szobát, ez lesz a meditáló helyiségem. Legalábbis tegnap a betöltésre várva volt időm kicsit magamba mélyedni.  
Szerelmem, Pierre, büntetésül, mert mindig a nappaliban hagyom a laptopomat, egy óvatlan pillanatban magához vette és a konyhába rejtette, kereshettem egy jó ideig.
Kevés nyelv nem bűvöl el, de a dán közéjük tartozik, noha a pletykálkodás, amely tegnap hajnalban a tanulói konyhában a dánok között zajlott, tetszett, mert a környezet egy dán művészfilmbe illett bele. A dánok akcentusa angolban viszont imádnivaló. És a remek nyelvérzék + zenei tehetség- tézist a régi tanulók nemhogy nem döntötték meg, de meg is erősítették.
Mindenkit nagyon irigylek, aki itt tartja a szülinapját, mert meglepetések garmadájával  halmozzák el.
Ma reggel takarítás az egész épületben (mi csoportunk volt soron). Az iskolában elég kevés embert tanított meg az anyukája, hogy ne használjanak túl sok vizet a felmosáshoz, tisztára szakértőnek érzem magam.
Ugandában minden munkához képesítés kell. Rengeteget kell tanulni, náluk is központi a gimnáziumi felvételi és az érettségi, idegen tanárok javítják, utóbbit legalább 8 tantárgyból kell tenni, ezek további résztantárgyakra oszlanak, mindegyikért fizetni kell igen magas összeget. A gimnáziumokért is, kivéve, ha egyes vagy kettes tanuló valaki (fordított osztályzás).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése