2010. február 2., kedd

öregszünk

Az angoltanárunk, Pierre San Franciscóba utazott, mert megkapta az amerikai állampolgárságot (35 éve ott tölti a fél életét, de eddig nem érdekelte, most viszont nem akar már félévente kiutazni, hogy érvényes maradjon a zöldkártyája. Ebből kifolyólag elmaradt vele az óránk, ráadásul egy másik tanárunk is megbetegedett, így a tagnapi négy órám egyre redukálódott, ma is este nyolckor kezdek. Az igazgató, Soren is kurzuson van mától, még három órával kevesebb lesz a héten. Igyekszem hasznosan tölteni, ma például főzni készülök valamit az esti csoporttalálkára, amely mellesleg az én ötletem volt.  (A képen az én Egyetlenem)

13-án várhatólag őrült parti, mert elő-Valentin + bornap + karnevál + kínai-koreai újév + esetleg szülinapok is, üres óráimban majd tevékenyen készülök a dekorációval. t
Volt regionális gyűlés, ugye én vagyok az egyik vezető, elég parttalan panaszáradat, hiába igyekeztem. A magyar Zsolt inkább mindig megvásárolja az ételét, elmondása szerint otthon és Svédországban is magas színvonalon élt, míg itt elég alacsonyan. Én szeretnék ilyen alacsonyan élni a világ bármely pontján. Tegnap egyszerűen nem tudtam abbahagyni a pestós pirítós kockák falatozását, ezt még megtoldottam csokis sütivel és Julus muffinjával, múltkor is este tizenegykor almatortáztunk a  videószobában. Egyszer élünk vagy mi. Legalábbis így. Ha nem, akkor meg repeta.
Este tízkor valami filmet néztünk a Marciékkal, az első órát masszívan átaludtam, úgyhogy inkább a nappalit választottam. Éjfélkor már alig lézengtek, páran félálomban vmi malom-sakk keveréket játszottak, aztán aludni tértünk, illetve a koreai Songék még egy órát videóztak elvileg, nekem erre már nem volt energiám. Hiába, öregszünk.
Ez meg csak illusztráció:

Származási hely: Főalbum

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése