2010. február 11., csütörtök

milyen kétdimenziós dán művészfilmben lenni

Koreában a megházasodott lánygyermek a férje családjának a tagja, legfeljebb új évben találkozik a szüleivel. A fiú ellenben az esküvő után velük lakik és fedezi a kiadásaikat, ahogy a feleségéit is. Legalábbis a hagyományos felállás szerint, mostanában ott is új szelek fújdogálnak.
Ma lyukasórában séta a jeges tengerhez, merengés a stégen. Szemben Svédország, ma realizáltam csak, azaz lelki szemeim előtt megjelent a térkép és amolyan kétdimenziós hatás kerített  hatalmába, no meg az egész környezet egy dán művészfilm hangulatába ringatott.
Rájöttem, hogy nem szeretek tip-top lenni, sokkal jobb, ha az embernek pizsamában és szemüvegben is van kisugárzása. Tudom, hogy sokan azt tartják rólam, hogy amolyan skatulyából típus vagyok, pedig az csak fal. Mindig is irigyeltem a rossz magatartású, lusta, de tehetséges tanulókat, én egyszerűen úgy véltem, nem érdemlem meg a jó jegyeket, ha nem dolgozom meg értük. Valahogy így működhet ez a ruhákkal is. Ettől függetlenül a héten divathét Koppenhágában és valószínűleg ott leszek.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése