2010. február 18., csütörtök

magyarmorzsák

Mondhatni hasznosan töltöttem a napomat: videót vágtam, pilateseztem, közösen jógáztunk, viszont utóbbi miatt úgy tűnik, lecsúsztam a belvárosi bárlátogatásról, ami a pillanatnyi balsorsú életem legtragikusabb eseménye, mely a többivel összehasonlítva valóban egy kis holokauszttal ér fel, csak hogy egy nagy ember szavait használjam.
Videórán az egyik csoport magyar dalokat keresett az iskola gépén, találtak is Jazz + Azt, aztán adtam nekik Lajkót, azt a tehetségtelen ripacsot, úgyhogy teljes nosztalgia volt hallgatni a vágómunkájukat. A koreai Young, aki mellesleg kedden arcakupuntrúrában és kézmasszásban részesített, az egyik koreai oldalra kattintott és az az "Úgy vártam rád, édes kisfiam" dallamát játszotta. Hwangék buliján a nemzetközileg ismert szavakról beszéltünk, naná, hogy a káromkodások közéjük tartoztak, akkor megemlítettem, hogy magyarul a "fa" többesszáma az pont úgy hangzik, ez aztán nagyon beindította a fantáziájukat pl. "És akkor elmész az erdőbe és körbemutatsz, hogy: fuck" "Hogy készült ez az asztal?/ Hát tudod: fuck..." és hasonlók.
Szeretek hajnali kettőkor grúz társalgást hallgatni. És ezentúl csak akkor akarok magyarul beszélni, ha senki sem érti. Amikor olyan, mint egy varázsige.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése