2010. február 17., szerda

a grúz maffia és a három bosnyák elnök

Tegnap megtudtam a következőket:
- Boszniának 3 elnöke van: egy horvát, egy muszlim (bosnyák) és egy szerb. Az ország két nagyobb részre van osztva, külön kormánnyal kantononként. Az elnökök 6 havonta váltják egymást és van egy 4. főelnök, aki nem bosnyák és az Unió választja, a jelenlegi horvát.
- Bulgáriában a kommunizmus alatt 30 prostituált praktizált, majdnem legálisan, a kormánytagok és a külföldiek számára. Ma 300 000, a kormány és az üzletemberek továbbra is profitálnak belőle, de már nem legális.
- Grúziában a kommunizmus alatt a kormány együttműködött a maffiával, pénzszerzés gyanánt. Az első elnöküknek 89 után a maffiavezért választották. Ám az irányítás kicsúszott az állam kezéből, a maffia torolta meg a nem maffia által elkövetett bűncselekményeket, ők tettek igazságot. Ma nincs probléma velük, mert Oroszországba helyezték át a székhelyüket, a jelenlegi miniszterelnök kicsit paranoiás maffiaügyben.

Amúgy nem említettem, mennyire elszoktam a háziktól. Amikor pl. pénteken feladták a  prezentációt hétfőre (hangsúlyozottan csak kis lélegzetvételű munkát kértek), nem álltam neki vasárnap este 9-ig és az első öt perc után magamban hisztiztem, amiért olyan sanyarú a sorsom, hogy kéthetente 1 órát a felkészülésre kell szánnom. Persze utána megcsináltam, a strébervér nem válik vízzé.
Tegnap a japán Shintaro és a koreai Hwang a zajos folyosóról a felettünk lévőbe költöztek, és ezt egy zajos szobaavatóval ünnepelték meg.
Ma az előítéletekről volt szó a szerdai kultúrközi beszélgetéseken (Wednesday's Feature, továbbiakban: WF). Minden csoportból kértek egy önkéntest, a mienkből én mentem. Az volt a csoport feladata, hogy mellőzzön egy feladat közös megoldása közben, természetesen a tudtom nélkül. Nekem fel sem tűnt ez a szabály, mivel hajlamos vagyok irányítani a közös munkákat, hogy hatékonyabbak legyenek, különben is jóban vagyok a csoport tagjaival, így simán elhittem, hogy csak ugratnak, amikor nem engednek szóhoz jutni. Utána kerekasztal-beszélgetés. Tanulságos, mennyire másképp tudja értelmezni két különböző ember ugyanazt a gesztust. Pl. szerintem a kommunikáció tartozéka, hogy akit szeretünk, azt ismételten ugyanazzal hecceljük, ez amolyan játék, a kapcsolattartás rutinja, ha nincs mit mondani, ezt be lehet dobni, kedvességből, szeretetből. Én folyton a fiatalságát (18) becsmérlem Olivernek, ő kommunistáz, jól megvagyunk, köszönjük, akár ezer évig is. Mást viszont az ismételt élcelődést untat, idegesít, a kapcsolat finomítása helyett elhidegít. Ezt vagy észre kell venni vagy szerencsésebb (?) esetben a célszemély tudatja velünk.
És hogy még egy elementáris bölcsességgel zárjuk a levelet (nagymamám leveleknek nevezi a naplóbejegyzéseket, szerintem ez nagyon édes): ismét bebizonyosodott, hogy ha bemeséljük magunkat, hogy haragszanak ránk és nehezményezik a társaságunkat, akkor mi magunk állítunk falakat és érezzük rosszul magunkat, pedig mindez csak a képzeletünkben van és valójában minden rendben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése