2010. február 23., kedd

eledelem elemelem

Vasárnap Gabi salsázni tanított bennünket, izoláció terén van hova fejlődnöm, ugyanez áll a focira is, én minden tőlem telhetőt megpróbáltam hétfőn, de nem várhatom el, hogy fiúfölényben majd engem akarnak pátyolgatni játék helyett.
Szobatárs Kaleigh-vel egyre jobban kijövök, eddig sem volt vele bajom, mostanra viszont a humorát is megmutatja, tegnap pedig a bölcsességét.
Az étel továbbra is megérdemelne egy egész oratóriumot, tegnap paradicsomlevesféle, csicseriborsó-saláta, pikáns paradicsomkrém, házi barna kenyér, hétvégén füstölt gomolya, kecskesajt, avokádósaláta, ajvár...Zsolt, a kritikus, a szombati vacsorára ementáli sajttal és sonkával érkezett, ezeket kenyérrel majszolta, diadalmasan megmutatva, hogy ez étel. Nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy kérek belőle. Valószínűleg én vagyok igénytelen és ódivatú kommunista, hogy a salátákat és a leveseket hiszem ételnek a szendvicsekkel és McDonald's-szal szemben. Ó, és az ötletdobozba konkrétan a következő javaslatot írta (angolul): " Üzenem a konyha személyzetének, hogy EURÓPAI ételeket készítsenek, ne ilyen ISMERETLENEKET, mert így kénytelen vagyok minden este a McDonald's-ba menni." Nem tudom, mikor tűnik fel neki, hogy ez egy nemzetközi iskola...
Megyek, megkeresem a bosnyák Bojanát, ma össze kell állítanom egy koreográfiát a holnapi WF-re, ahol a zene lesz a központi téma.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése