2010. január 29., péntek

új gyakorlatok

Tegnap éjfél után beszélgettem a norvég Sigorral és a dán Andreasszal, velük partiztam múltkor a konyhában. Mindketten eléggé vevőek a kultúrközi beszélgetésekre meg kicsit elborultak. De ez minden dánra igaz, három srác van itt, eléggé különbözőek, de négy nyelven szerintem mind beszél, másik közös jellemző a beteges, kegyetlen humor.
Ma kaptunk új ágyneműt. Ezt a házi munkát utálom a legjobban, nem elég, hogy napig ne vagyok tisztában semmilyen nyelven a fogalmakkal, például a paplannal, de legszívesebben csak a takaró alá tenném a tiszta lepedőt, nem belegyömöszölném, ahhoz én kevés vagyok.
Forgatjuk a projektet Rasával és Iritával, az oroszok egy percet nem hajlandóak az órán kívül dolgozni, pedig kb. 10 percre, ha szükség lenne rájuk. Hiába kezdődik csak negyed órával az óra után az ebéd, ha félkor van vége, máris kiviharzanak...
A szomszéd Elisabethről kiderült, hogy félig kínai, biztos ezért olyan szép az arca. Jól kijön Kaleigh-vel, általában együtt lógnak, utóbbinak jót is tesz, mert bár nem zárkózott be teljesen, azért sokat ült a gép előtt vagy nézett egyedül vámpíros filmeket.
Drámán párban dolgoztunk, volt  egy főnök és egy alkalmazott között zajló párbeszéd, amelyet mindenki megkapott, viszont a szereplők önbizalomszintje szerint négy kombináció fordulhatott elő (alacsony-alacsony, alacsony-nagy, nagy-alacsony, nagy-nagy). Én a szenegáli Bernarddal voltam, aki a szégyenlős főnököt játszotta a pökhendi beosztottal, velem szemben. Szívem szerint fordítva csináltam volna, de ez kihívás, szóval fejleszt. Érdekes, hogy minden magyar lány az erős önbizalmú szerepét választotta, ha volt választási lehetősége. A pletykás Vikinek szerintem különösen komplexusai lehetnek, mert már angolon is állásinterjúztatás közben elég durva volt. Ő ehhez van szokva.
Este Marciékkal moziztunk, először vmi anime, szemcseppdroggal,  még nem értem, mit imádnak rajta; aztán Füles.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése