2010. január 17., vasárnap

első parti

Tegnap négy körül feküdhettem le, mert megtartották az első bulit. Délután már rendesen igénybe vett minket az afrikai tánc, ettől független este legalább három órát intenzíven táncoltam, szerintem minden nemzetiséggel. A magyarokra most számítani lehetett, Marcival a buli végéig maradtunk, bár ő beiktatott egy kis alvást és részeg zongorázást (ez mondjuk nem a minőség-, hanem állapotmeghatározás :) ). Ha egy távol-keleti fiú Zara sálat visel vagy Givenchy törölközője van, akkor kreatívan táncol, szűrtem le a tegnapiból, Shin és Song példájából kiindulva. És éljen a posztkommunista térség, mert mi voltunk ám a legaktívabbak! A nac ne dogonaatot például torokszakadtából, meg különben is. De hülyülni, azt gyakorlatilag mindenkivel lehet. Jártunk körtáncfélét, Gabival kitaláltuk, hogy dőljünk közben hátra, ennek az lett az eredménye, hogy amikor elengedtek, az asztalnak repültem, összetörve jó néhány poharat és üveget. A bosnyák Bojana, aki féltanár itt, erre azt súgta nekem, hogy imádja az ilyen vad partikat és náluk az ilyesmi, főleg valaminek a kezdetén, szerencsét jelent. Bajom nem esett, ha valaki aggódott volna.
Alvás előtt még beszélgettünk az amerikai Stephennel (ő is féltanár) az akcentusokról. Érdekes, hogy bár angolul jobban tudok, lassabban beszélek, mint spanyolul, holott azt sem használtam sűrűn vagy egy évig. Még magamat is megleptem, milyen kevés idő kellett ahhoz, hogy felvegyem a dél-amerikaiak akcentusát és tempóját. Egyikőjük örült, hogy velem beszélhet spanyolul, mert nap végére elfáradt az angolban. Bár azért előfordul, hogy nem tudom olyan árnyaltan kifejezni magam, ahogy akarnám, nem jutnak eszembe a megfelelő szavak, szellemileg viszont nem kimerítő. Kivéve a tegnapi poltikai beszélgetés a dán Andreasszal, de az is inkább a téma miatt.
Fotók facebookon és http://picasaweb.google.hu/sideroredis/Dania# címen.
Soren igazgatót meg imádjuk meg a testvéreit is, főleg, amelyik a negyvenéves Adrian Brodyra hasonlít.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése