2010. január 19., kedd

első órák

Videón az oroszokkal és a lett Irinával voltam, ő próbált meg egy ideig fordítani, aztán feladtuk. Interjút kell készítenünk, sajnos Borisz öntörvényű, a maga feje után megy. Még be kell fejeznünk a felvételt, talán utómunkával az eredeti tervekhez igazíthatjuk.
Globális konfliktusok órán a szegénységre fókuszáltunk, én nem tudtam pl., hogy ha a statisztikákban az szerepel, hogy egy országban 1 USD-ból élnek egy nap, az nem tényleges USD-t jelent, hanem azt, hogy kb. 1 fél étkezést lehet belőle fedezni (tehát pl. Zimbabwében ez negyed dollár is lehet, míg Norvégiában 5).
Önkifejezésen origami darut hajtogattunk és elkezdtem egy kartonszoba berendezéseit elkészíteni.  Most ispirálva vagyok.
Professional Englishtől igazából tartottam egy kicsit, hogy talán nem ütöm meg a szintet, különben is állásinterjút kellett improvizálni, mindezt tetőzi Pierre arroganciájából fakadó fusztráció, de végül minden simán ment, Pierre megdicsért és persze ugratott, mint mindig, mindenkit. Azt hiszem,  elég talpraesetten kezelem.
Desirée nekem ajándékozta az egyik fülbevalóját, hálából én is hasonlóan tettem.
Az amerikaiak iszonyúan közvetlenek, énekeltünk Barbie girlt, Destiny's Childot és mindent, amit kell. Marci is bulizik velünk, nem hoz szégyent nemzetünkre.
Dél-Koreában ha egy fiú találkozik egy lánnyal ( legyen szó olyanról, akit csak egy barátnője hozott magával), fizetnie kell a közös programokat. Az udvarlás lépései: 1.kávéház 2. étterem 3.színház...addig semmi.
Ma voltunk az udvaron, két nap óta először, durva, hogy beszippant varázsfalva...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése