2010. január 15., péntek

bemutató

Ma körbevezettek az iskolán és Helsingorben, előbbiről hamarosan fotókat is felteszek, de a kártya nem belevaló, így a képek feltöltése után lemerülne, úgyhogy még várok ezzel. Mások bemutatását is majd kiegészítem illusztrációkkal, addig élvezzétek a szöveg erejét:
Gabi (Honduras): Ő az, aki tréningruhában jár, koszos hajjal, most allergiás is az arca, de iszonyú közvetlen és magabiztos, spanyolul beszélünk, elég népszerű.
Paulina (Lengyelo): Ő pont az ellentéte, szőke és kékszemű, a legszebb, visszafogott, még azt is utálja, ha fotózzák.
Lucska (Szlovénia): Imádnivaló alternatív, talpraesett csaj
Edvinas (Litvánia): (Ön)ironikus és nem szívbajos kimondani azt, amire mindenki gondol (Helsingor nagyon szép, de ebben a hidegben inkább menjünk vissza a suliba)
Janko (Bulgária): Ma nyelvészeti kérdésekről beszéltünk, az a típus, aki szeret mindent érteni, nem domináns személyiség, de azért jópofa, ahogy hecceli a bolgár lányt
Desi (Bulgária): A képeről is kiderül, mennyire erős egyéniség, nagy sztorizgató (a sztrorik matjoska-babaszerűen ágyazódnak egymásba, mire a végére érünk, a csattanó jelentéktelen a közbeékeléseinkhez képest)
Borisz és Marina (oroszok): Nem igazán tűnnek úgy, mint akik barátkozni akarnának bárkivel is
Des'rée (Uganda) és Andreas (német): Ők is egy pár, Andreas csak vendég, annyira szépek együtt, ők nyitottak
Oliver (dán): amerikai akcentussal beszél, szúrkálódó, de én bírom :)
Kaleigh (Kanada): szobatársam, sokat laptopozik, kedveli az irodalmat (értsd: Twilight, Büszkeség és balítélet)
Toko (grúz) és Song (koreai): Megtanítottak backgammonozni ma, már voltak ősszel is az IPC-n, Togonak nagyon jó a humora, Song is populáris
Shintaro (japán): fordítógéppel jár-kel, kicsit bizonytalan, pedig elég okosnak tűnik meg metroszexuálisnak
Akiko (japán): elvileg tipikusan antijapán, mert gyér angoltudásával is zsizseg, fényképeket mutogat (idősebb nőről van szó), nagyhangú

Egyéb események: volt énekóránk és táncóránk (salsáztam a puerto ricói Daniellel), holnap tárgyfelvétel.
A magyarok vittek csak kezdetben laptopot a közös térbe, én csak most jutottam igazán hozzá, mert eddig kölcsönadtam illetve megszakítottam társasági élettel. Most egyedül maradtam a helyiségben, nem akarom a szobában használni, nehogy felébresszem Kayleet. A magyarok mellesleg hajlanak arra, hogy magyarul beszéljenek egymás közt mások előtt is, én igyekszem bevonni a többieket is.
A nap mondása egyik tanárunktól: "Az IPC kurzus végére a dohányzók lesznek a legegészségesebbek, mert ők legalább néha kimennek a friss levegőre" Meglátjuk.:)

1 megjegyzés:

  1. Hú, a Carmen-féle irónia újra támad, azt nagyon szeretem :)

    VálaszTörlés