2010. január 30., szombat

amit a tánc mutat

Tegnap befejeztem lyukas órámban a plakátot, amelyet önkifejezés órán elkezdtem, még a nap folyamán csatolom. Jó volt a műhelyben dolgozni, egyszerűen nem szab határt az anyag, akár gyerekkoromban, nem kell azon aggódnom, mi mennyibe kerül. Persze a korlátoknak is vannak előnyei, pl. nem találtam anyagot az álarc hajához, ezért kendője lett. A végén az egészbe beleszabdaltam ollóval és aranybarna festékkel, eleinte nehéz volt, mert az egyes részleteken azért sokat dolgoztam, ha nem mutat jól a végeredmény, mind hiába, de szerencsére nem így lett. Nagyon felszabadító saját alkotásunkat rombolni.:)

Származási hely: dania

Drámán csodáltam Julust, aki remekül improvizál, én egyszerűen leblokkolok, ha ún. színpadra kerülök, a beszédem természetellenessé válik, holott a való életben azért jól szoktam kezelni a magas labdákat. Szóval van hova fejlődnöm e téren is.
Este buli, az új lány, Liz nagyon érti a dolgát, dj-ként is és a parketten. Amúgy az amerikaiak mind jó táncosok, nem szégyellősek egy cseppet sem, tisztára videóklip- hangulat. A lett Iritától ellenben azt lehet ellesni, hogyan táncoljon (és viselkedjen) az ember visszafogottan, mégis nőiesen és magabiztosan. A szlovák pár pedig annyira összeillik, hogy még a mozdulataik is szinkronban vannak. Julussal azt hiszem, működött közöttünk tánc közben egyfajta telepátia, szavak nélkül jegyeztük meg rosszallásunkat egy-két emberről körülöttünk, már ha ezt nem csak beleképzeltem.:)
Fáj a fejem, pedig egy kortyot sem ittam. Kontaktlencse, párna vagy éhség. Megyek is reggelizni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése