2010. január 31., vasárnap

A tegnap elég békésen telt, sétáltunk kicsit Helsingorben, kétszer is. Reggel hűvösebb volt a szél miatt. Este ugyebár fellépés volt szervezve a kórusnak a közösségi házba, szépen el is zarándokoltunk vagy húszan, ám a helyszínen kiderült, hogy az utcanév és az intézmény neve stimmel, csak éppen a város nem, ugyanis Koppenhágába vártak minket, ahol ugyanezek a paraméterek megtalálhatóak.
Este elég nehezen indult be a parti, inkább beszélgettem, amikor lementem a parti szobába, technót játszottak, ami nem igazán villanyozott fel, ezért fél három körül már az ágyban hajcsikáltam. Stop.

2010. január 30., szombat

amit a tánc mutat

Tegnap befejeztem lyukas órámban a plakátot, amelyet önkifejezés órán elkezdtem, még a nap folyamán csatolom. Jó volt a műhelyben dolgozni, egyszerűen nem szab határt az anyag, akár gyerekkoromban, nem kell azon aggódnom, mi mennyibe kerül. Persze a korlátoknak is vannak előnyei, pl. nem találtam anyagot az álarc hajához, ezért kendője lett. A végén az egészbe beleszabdaltam ollóval és aranybarna festékkel, eleinte nehéz volt, mert az egyes részleteken azért sokat dolgoztam, ha nem mutat jól a végeredmény, mind hiába, de szerencsére nem így lett. Nagyon felszabadító saját alkotásunkat rombolni.:)

Származási hely: dania

Drámán csodáltam Julust, aki remekül improvizál, én egyszerűen leblokkolok, ha ún. színpadra kerülök, a beszédem természetellenessé válik, holott a való életben azért jól szoktam kezelni a magas labdákat. Szóval van hova fejlődnöm e téren is.
Este buli, az új lány, Liz nagyon érti a dolgát, dj-ként is és a parketten. Amúgy az amerikaiak mind jó táncosok, nem szégyellősek egy cseppet sem, tisztára videóklip- hangulat. A lett Iritától ellenben azt lehet ellesni, hogyan táncoljon (és viselkedjen) az ember visszafogottan, mégis nőiesen és magabiztosan. A szlovák pár pedig annyira összeillik, hogy még a mozdulataik is szinkronban vannak. Julussal azt hiszem, működött közöttünk tánc közben egyfajta telepátia, szavak nélkül jegyeztük meg rosszallásunkat egy-két emberről körülöttünk, már ha ezt nem csak beleképzeltem.:)
Fáj a fejem, pedig egy kortyot sem ittam. Kontaktlencse, párna vagy éhség. Megyek is reggelizni.

2010. január 29., péntek

új gyakorlatok

Tegnap éjfél után beszélgettem a norvég Sigorral és a dán Andreasszal, velük partiztam múltkor a konyhában. Mindketten eléggé vevőek a kultúrközi beszélgetésekre meg kicsit elborultak. De ez minden dánra igaz, három srác van itt, eléggé különbözőek, de négy nyelven szerintem mind beszél, másik közös jellemző a beteges, kegyetlen humor.
Ma kaptunk új ágyneműt. Ezt a házi munkát utálom a legjobban, nem elég, hogy napig ne vagyok tisztában semmilyen nyelven a fogalmakkal, például a paplannal, de legszívesebben csak a takaró alá tenném a tiszta lepedőt, nem belegyömöszölném, ahhoz én kevés vagyok.
Forgatjuk a projektet Rasával és Iritával, az oroszok egy percet nem hajlandóak az órán kívül dolgozni, pedig kb. 10 percre, ha szükség lenne rájuk. Hiába kezdődik csak negyed órával az óra után az ebéd, ha félkor van vége, máris kiviharzanak...
A szomszéd Elisabethről kiderült, hogy félig kínai, biztos ezért olyan szép az arca. Jól kijön Kaleigh-vel, általában együtt lógnak, utóbbinak jót is tesz, mert bár nem zárkózott be teljesen, azért sokat ült a gép előtt vagy nézett egyedül vámpíros filmeket.
Drámán párban dolgoztunk, volt  egy főnök és egy alkalmazott között zajló párbeszéd, amelyet mindenki megkapott, viszont a szereplők önbizalomszintje szerint négy kombináció fordulhatott elő (alacsony-alacsony, alacsony-nagy, nagy-alacsony, nagy-nagy). Én a szenegáli Bernarddal voltam, aki a szégyenlős főnököt játszotta a pökhendi beosztottal, velem szemben. Szívem szerint fordítva csináltam volna, de ez kihívás, szóval fejleszt. Érdekes, hogy minden magyar lány az erős önbizalmú szerepét választotta, ha volt választási lehetősége. A pletykás Vikinek szerintem különösen komplexusai lehetnek, mert már angolon is állásinterjúztatás közben elég durva volt. Ő ehhez van szokva.
Este Marciékkal moziztunk, először vmi anime, szemcseppdroggal,  még nem értem, mit imádnak rajta; aztán Füles.

2010. január 27., szerda

kiruccanás

Ma busszal elvittek Koppenhágába, fő látványosságnak a sörgyárat szánták, ahol is vettem nagypapámnak egy sört, nagy okosan fel sem mérve, hogy talán nem tesz jót neki, ha június végéig őrizgetem. Valószínűleg az első képeslappal hazaküldöm, amennyiben nem túl drága az ilyesmi. Helsingor legnagyobb múzeumát is meglátogattuk, az időszakos fotókiállítás eléggé megérintett, amerikaik életét dokumentálta, prostituáltakét, Ku Klux klánosokét, milliomosokét stb. Tömeggyilkos vagy gettó közepén élő családapákat, akik gyengében ölelik a gyereküket; kislányt, akinek hiányzik a halott szadista anyja; családi összetartást puskákkal a feketék ellen; náci és Ku Kux Klán szerelmes pár egymást szorító kezét; Ku Klux Klános csuhában tartott családi ebédet...Nem tudom visszaadni, de azt az igazán sokkoló, hogy az ember morálja teljesen megbomlik, akaratlanul is együtt érez olyanokkal, akiket undorítónak tart. Esetemben ez nem az utcalányokra vagy a gyilkosokra vonatkozik, mert őket csak sajnálom, hanem a rasszistákra. Tényleg durva ez a hasadtság.

Kaptunk egy szomszédot, az amerikai Elisabethet, pár szót váltottunk csak, de kedves. Nem emlékszem, írtam-e, de érkezett egy litván lány is, Rasa. Ezek a litvánok olyan szépek, nem kifinomultak a vonásaik, de mégis nemesiek, legalábbis az egy szem fiúból és lányból kiindulva. Egyébként menthetetlenül romantikus lelkem folyton gyönyörködik abban, hogy teljesen különböző rasszhoz tartozó emberek mennyire egyformán szépek tudnak lenni. Ennek illusztrálásaképp be is illesztek egy remekre szabott kis kollázst.

Származási hely: Főalbum
Származási hely: Collages

ruhák, ruhák, ruhák

Elfelejtettem  írni, hogy vasárnap az iskola turkálósában (erre egyszer találtam egy jó szót) vásároltam, ma pedig a napsütötte Helsingorben tettünk sétát Pierre-rel, a lett Iritával és a szlovén Lucskával, hasonló céllal. Összesen  5000 Ft-nál kevesebbért vettem két szoknyát, egy cipőt, egy ruhát, harisnyát, pólót és pulcsit. Majd illusztrálom, mert így elég unalmas. Lucskával tegnap kortárs táncoltunk, tervezzük a folytatást, kultúrestére (amikor majd Közép-Európát kell szórakoztatóan bemutatnunk) is kéne valami műsor. Éjfélig beszélgettünk, ez a hét inkább elmélyülősnek tűnik a múltheti bulizóssal szemben, mert ma a hondurasi Gabival tettünk hasonlóan. A kortárs tánc egyik technikája, a kontakt, részben a súlyátadásokkal dolgozik, ezért sokat "hemperegnek" a táncosok egymáson, ez alapján  mi magunk gyártottunk pletykát a Lucskával. Az egyik magyar lány mai megjegyzése döbbentett rá, hogy a beszűköltek kb. minket tarthatnak amúgy is az IPC rongyainak, mert nem csinálunk ügyet abból, hogy a fiúkat ölelgetjük és élcelődünk velük, erre még rájön a tegnapi, bár szerintem ezekből bármilyen következtetést levonni elég szegényes lelkületre vall.
Holnap Koppenhágába és környékére teszünk szervezett kirándulást, én szívesen maradnék estére, de ez a többiektől is függ, végülis ráérünk hat hónapig.
Akik krúdyzást kértek: az étel már írtam, hogy isteni, ma viszont különösen: csicseriborsó saláta avokádóval, lime-mal és még vmi fűszerrel, talán kapor; ratatouille-féle; vacsorára joghurtos káposztasaláta is, mmm...

2010. január 24., vasárnap

nyugodt vasárnap

Az egész nap elég nyugalmasan telt, a nappaliban olvasgattunk, legtöbben aludtak. Délután filmnézés, vacsora után is, valószínűleg most is, Lucskával még mindig nem táncoltunk. Salalala. Pont.

pletykagyárak

Átutaztunk Svédországba, komppal 20 perc, 20 percenként is jár, oda-vissza út 2000 forint alatt. Sajnos célunkat, a vásárlást csak félig sikerült megvalósítani, nekem pl. nem, hazatérve pedig az itteni üzletek is már bezártak, úgyhogy elhalasztva talán a keddi lyukasórámra, ha találok valakit, aki velem jön. Shintaroval pl. igazán mókás lenne. :)
Este kultúrest, az IPC-t mutatták be a tanárok, nem didaktikusan, hanem valódi műsorral: színház, film,zene, kvíz, szóval nagyon szórakoztatóan, elképesztően életvidám mindegyikük, imádom őket. Az est alatt legszívesebben sírtam volna, mert elképzeltem, hogy egyszer csak mindennek vége. Egyszerűen nem akarok tudomást venni róla.
Később beszélgetések és táncolás háromig. Egyedül a pletykagyárosok árnyékolták be a jókedvemet, de ők aztán tényleg felbosszantottak. Magyarok, természetesen. Mert mások ezt kedvesen csinálják, csak a magyarokra jellemző a boldogtalan-vagyok-és-kicsinyes-és-unatkozom-és-irigylem-mások-boldogságát-ezért-kombinálok-ezerrel-beleütöm-magam-mások-dolgába-majd-komplexusaimat-leplezendő-kéretlen-és-tolakodó-tanácsokat-osztogatok-hogy-fitogtassam-a- nemlétező- felsőbbrendűségemet.Az csak egy dolog, hogy ostobaságokat képzeltek, a tálalás taszított igazán, mintha az emberi kapcsolatok hiénavadászatok lennének, ahol áldozatokat kell kicsontozni. Valahogy így is fogalmaztak. Ez mondjuk két magyarra igaz, Marci és Julus teljesen ok, kicsit hirtelenek, de nem rosszindulatúak. A kultúresten Pierre (tanár) IPC-híreket olvasott fel, azaz pletykákat és cáfolatukat, csak utólag döbbentem rá, milyen remek ember, egyszerűen tökéletesen tisztában van, kivel meddig mehet el a szurkálódásaival, ráadásul mindezek mögött szeretet áll, nem irigység, ez érezhető. Tehát összefoglalva a pletykáról alkotott véleményemet:
1. Nem tagadom, hogy érdekel, ami körülötöttem zajlik, de nem kutakodom senki után, nem kombinálok.
2.Ha valamit alakulni látok, nem vonok le végletes következtetéseket, nem tárgyalom ki harmadik személyekkel.
3. Ha tényleg érdekel, az érintettektől kérdezem meg személyesen és diszkréten. És természetesen nem adom tovább.
Kicsit könnyedebb zárás a végére: az ételekről kérdeztetek, sok a zöldség, mindig van köret, keleties ízek, adagok is rendben, tehát panasz egy szál se. A képen Shintaro.

Származási hely: dania

2010. január 23., szombat

spontán parti

Tegnap a bárban az egyik tanárunk fia adott akusztikus gitárral koncertet. Hazafele sétáltunk, egyáltalán nem volt hideg, még az iskola befagyott tavában is gyönyörködtünk. Mondjuk Shintaro vacogott, ugyanis inkább stílusos maradt, minthogy felhúzza a kabátja cipzárját.
Ma papírmaséból kezdtem álarcot készíteni, nagyon professzionális ám. Drámán improvizációs játékok, még gyakorolnom kell a verbális fajtáját.
Koppenhágába terveztünk menni, mert az amerikaiaknak ott tartott az egyetem nyitóbulit, de inkább maradtam, mivel nem sokan csatlakoztak volna. Fél tízkor úgy tűnt, hogy társasági élet hiánya okán aludni megyek, de aztán az alagsori masszás kör beindította a gépezetet, úgyhogy csak most térek nyugovóra. Holnap svédországi shoppingolás.

2010. január 21., csütörtök

megírni néha a legnehezebb

Tegnap este kórus, szerencsére nem feltétel az énektudás, úgyhogy szabadon kornyikálhatok.:) Napközben kultúrák eltérő szokásairól beszéltünk a csoportunkkal. A szlovénoknál egy hétig munkaszünet van farsangkor és mindenki szőrös jelmezeket visel, Hondurasban a focibajnokság alkalmából még a politikusok se dolgoznak 3 napig, Japánban vannak olyan nyilvános helyek, ahol ismeretlen férfiak és nők együtt fürdenek.
Délután kimerészkedténk varázsfalvából, be Helsingorbe, könyvtár, ilyesmi. Szép hó, mesebeli házak, a szél se fújt.
Aránylag korán, egy körül már ágyban voltam, viszont  ma inkább aludtam a nappaliban lyukasórámban, hogy bírjam a gyűrűdést. Videón vágtunk, kedvem lenne valami szürreális klipszerűséget készíteni. Drámán koncentrációs játékok és improvizáció. Lucskával terveztünk ma modern táncolni, de egyelőre bározás van kilátásban, meglátjuk. Holnap talán Koppenhága. Tegnap meg ölelésnap.

2010. január 20., szerda

lyukas órák

Ma az egész délelőttöm szabad volt, délután is csak két óra, globális konfliktusok és afrikai tánc, közöttük csekkoltam a suli könyvtárát és elhoztam a Koránt. Arra aludtam el a kandalló előtt. Globális konfliktusokon arra jutottunk, hogy amelyik nem az adott országban iskolázottabb, az él kevesebb ideig (persze nem a tanár tanította). Afrikai táncon azt tapasztaltam, hogy minél több energiát adok bele, annál többet nyerek. A végén két csoportba osztottak minket, abból, amit megfigyelhettem, a szlovákokat találtam a legjobbnak, teljesen átadták magukat, tehát megint kiderült, hogy posztkommunistának lenni a legjobb a világon. Az ablak után, amely lehetővé teszi, hogy a radiátornál melegedve szívjam magamba a friss téli levegőt.
Reggel tudományos-fantasztiksu-filozofikus elképzeléseket osztottunk meg egymással. Dániában a technikai iskolákban nagyon komolyan veszik a filozófiát. Andreas például mindkettőhöz ért + politika + gitár + zongora stb., azzal ugratják, hogy olyan brit angolt használ, amelyet még a britek sem.
Játszottunk intellektuális tabujátékot. Marci helyett Julus képviselt minket a magyar oldalról (mellettem), állítólag ő is fenn szokott maradni, csak elbújik.:) Elég kritikus, éles a nézete és a véleménye mindenről, de engem úgy tűnik, mintha szeretne engem.
Ma diákönkormányzatszerűre hirdettek választást, a mi régiónkat ketten képviseljük, merthogy indultam én is. Először a gimis benyomások rémlettek, az ilyen emberekre sózzák mindig a kellemetlen feladatokat, rengeteg idejüket elrabolják és senki nem becsüli meg őket. Itt meglepően kevés a kötelező feladat, vigyázni kell a biciklikulcsokra és kiadni őket, ha kell + egyszer visszaváltani az üvegeket. Minthogy nyolcan vagyunk 10 hétre, így ezeket is csak egy hétig kell végezni, illetve a végén megoldjuk. A többi tulajdonképpen a többiek elképzeléseinek kihangosítása és programszervezés. Általában csak muszájból szervezkedem, inkább facilitátor vagyok, azért vállaltam irányító munkát, mert ki szeretném próbálni magam valami teljesen újban.
Elvileg nem világos, úgyhogy tisztázom: a kubai Rolando fog tanítani, az, hogy nem az ő csoportjába vagyok osztva, tulajdonképp nem jelent sokat, mert tudtommal nem aktív részesei a tanárok a csoportoknak. Bár majd kiderül.

2010. január 19., kedd

első órák

Videón az oroszokkal és a lett Irinával voltam, ő próbált meg egy ideig fordítani, aztán feladtuk. Interjút kell készítenünk, sajnos Borisz öntörvényű, a maga feje után megy. Még be kell fejeznünk a felvételt, talán utómunkával az eredeti tervekhez igazíthatjuk.
Globális konfliktusok órán a szegénységre fókuszáltunk, én nem tudtam pl., hogy ha a statisztikákban az szerepel, hogy egy országban 1 USD-ból élnek egy nap, az nem tényleges USD-t jelent, hanem azt, hogy kb. 1 fél étkezést lehet belőle fedezni (tehát pl. Zimbabwében ez negyed dollár is lehet, míg Norvégiában 5).
Önkifejezésen origami darut hajtogattunk és elkezdtem egy kartonszoba berendezéseit elkészíteni.  Most ispirálva vagyok.
Professional Englishtől igazából tartottam egy kicsit, hogy talán nem ütöm meg a szintet, különben is állásinterjút kellett improvizálni, mindezt tetőzi Pierre arroganciájából fakadó fusztráció, de végül minden simán ment, Pierre megdicsért és persze ugratott, mint mindig, mindenkit. Azt hiszem,  elég talpraesetten kezelem.
Desirée nekem ajándékozta az egyik fülbevalóját, hálából én is hasonlóan tettem.
Az amerikaiak iszonyúan közvetlenek, énekeltünk Barbie girlt, Destiny's Childot és mindent, amit kell. Marci is bulizik velünk, nem hoz szégyent nemzetünkre.
Dél-Koreában ha egy fiú találkozik egy lánnyal ( legyen szó olyanról, akit csak egy barátnője hozott magával), fizetnie kell a közös programokat. Az udvarlás lépései: 1.kávéház 2. étterem 3.színház...addig semmi.
Ma voltunk az udvaron, két nap óta először, durva, hogy beszippant varázsfalva...

2010. január 18., hétfő

új vendégek

A mai nap elég nyugisan telt, mivel a fél társaság átaludta a brunchot, akik pedig részt vettek benne, azok is a közös nappaliban bóbiskoltak.
Délután csoportokban dolgoztunk, azt a feladatot kaptuk, hogy 50 perc alatt készítsünl egy olyan gépet, amelybe ha belehelyezünk egy tojást a csoporttanárunkat (rajzzal is) szimbolizálandó és ledobunk az emeletről, nem törik össze. Nekünk sikerült. Érdekes volt a tagokkal együtt dolgozni. Először is gyakorlatilag semmit nem vitattunk meg, mindent rögtön csináltunk. A koreai Song fejéből pattant ki a találmány terve, ezt finomítottuk utána. Úgy felnézek az ilyen feltalálókra.:) Megismerhettem jobban a vietnami Chit, aki olyan, mint egy ázsiai porcelánbaba, az egész lány nagyon csöpp, de arányos és stílusos. Elég nagy az angol szókincse, csak eddig ez nem derült ki a csöndessége miatt. Bezzeg mi kommunisták nagyon jól elvagyunk a szintén csapattárs litván bohém Lucskával és a hasonló kaliberű lengyel Tomász-sal [tamással].
Ma érkezett hozzánk 13 amerikai, májusig maradnak. Koppenhágában tanulnak és az IPC-ben szállásolják el őket. Egyikük félig koreai, a hadseregbe készül, képzelhető, milyen beteges humorú társalgást folytatott a dánokkal...
A hondurasi Gabi és a japán Ayumi ma vagy tíz percet nevethettek egyfolytában, kicsit sokkoló, én még ennyit nem kacagtam soha megállás nélkül.

2010. január 17., vasárnap

első parti

Tegnap négy körül feküdhettem le, mert megtartották az első bulit. Délután már rendesen igénybe vett minket az afrikai tánc, ettől független este legalább három órát intenzíven táncoltam, szerintem minden nemzetiséggel. A magyarokra most számítani lehetett, Marcival a buli végéig maradtunk, bár ő beiktatott egy kis alvást és részeg zongorázást (ez mondjuk nem a minőség-, hanem állapotmeghatározás :) ). Ha egy távol-keleti fiú Zara sálat visel vagy Givenchy törölközője van, akkor kreatívan táncol, szűrtem le a tegnapiból, Shin és Song példájából kiindulva. És éljen a posztkommunista térség, mert mi voltunk ám a legaktívabbak! A nac ne dogonaatot például torokszakadtából, meg különben is. De hülyülni, azt gyakorlatilag mindenkivel lehet. Jártunk körtáncfélét, Gabival kitaláltuk, hogy dőljünk közben hátra, ennek az lett az eredménye, hogy amikor elengedtek, az asztalnak repültem, összetörve jó néhány poharat és üveget. A bosnyák Bojana, aki féltanár itt, erre azt súgta nekem, hogy imádja az ilyen vad partikat és náluk az ilyesmi, főleg valaminek a kezdetén, szerencsét jelent. Bajom nem esett, ha valaki aggódott volna.
Alvás előtt még beszélgettünk az amerikai Stephennel (ő is féltanár) az akcentusokról. Érdekes, hogy bár angolul jobban tudok, lassabban beszélek, mint spanyolul, holott azt sem használtam sűrűn vagy egy évig. Még magamat is megleptem, milyen kevés idő kellett ahhoz, hogy felvegyem a dél-amerikaiak akcentusát és tempóját. Egyikőjük örült, hogy velem beszélhet spanyolul, mert nap végére elfáradt az angolban. Bár azért előfordul, hogy nem tudom olyan árnyaltan kifejezni magam, ahogy akarnám, nem jutnak eszembe a megfelelő szavak, szellemileg viszont nem kimerítő. Kivéve a tegnapi poltikai beszélgetés a dán Andreasszal, de az is inkább a téma miatt.
Fotók facebookon és http://picasaweb.google.hu/sideroredis/Dania# címen.
Soren igazgatót meg imádjuk meg a testvéreit is, főleg, amelyik a negyvenéves Adrian Brodyra hasonlít.

2010. január 16., szombat

tárgyfelvétel

Ma kipróbálhattuk a drámát, önkifejezést a kubai festővel és small talkot. Utóbbit a francia Pierre tartotta, aki San Franciscóban is tevékenykedik vagy 35 éve, így perfect amerikai az akcentusa, ő lesz az angoltanárom. Elég arrogáns, ugratja az ősszEl megismert fiúkat, akik otthon hagyták a barátnőjüket (éjszaka pedig mellesleg azt képzelték el, hogy az égő tűzifák a barátnőjük). Én bírom. :)
A kubai Rolandóval már beszélgettem néhányszor, sajnálkozott, hogy nem az ő csoportjába osztották az ő cubanitáját. (7 csoport van házi munkához, előadásfélékhez, ilyesmi). Én is sajnálom.
Ma mosogatás, azaz edényzuhanyoztatás. Sokkal élvezetesenebb, hogy szervezett program, mint az otthoni járuléktevékenység.
Délután óraismertető és tárgyfelvétel, ha minden igaz: professional english, globális konfliktusok, afrikai dob és tánc, kórus, dráma, önkifejezés, videó, hacsak majd utóbbit le nem adom, Rolando szerint parti helyett az elhivatottak vágnak vagy hasonló. Röpiztünk is, latin zenét hallgatva közben.
Este coffee mix, ez annyit tesz, hogy kijelölnek szobákat, amelyek lakói vendégül látják a kisorsoltakat. A bolgár Jankoékhoz mentünk, kicsit zavarban voltak, mi törögettük Desirée-vel a jeget, nevetgéltünk, aztán a vendégek elszivárogtak, átmentem Song szobájába, sejtettem, hogy ott van a parti, nem is tévedtem. Oliverék tizenegykor elindultak be Koppenhágába, mi ezúttal kihagytuk.
Rajtam kívül nem látok magyarokat az éjszakázók között... Szobatársam a társasági összejövetelek alatt általában a gépemen netezik.
Ma van az igazgató 50. szülinapja, ezért ünnepi brunchcsal készülnek. Ő szinkronizálta a dán Aladdint. http://www.youtube.com/watch?v=2mTtcDOghLY
A kandalló előtt ülve gépezem, az újkori nagymamáknak ez jut kötögetés helyett.
A nap tanulsága: "Bemutatkozás után ismételjük meg minden egyes mondatban a másik nevét, így azt érzi, hogy kedveljük, pedig dehogy, viszont megtanuljuk a nevét" (Pierre)

2010. január 15., péntek

bemutató

Ma körbevezettek az iskolán és Helsingorben, előbbiről hamarosan fotókat is felteszek, de a kártya nem belevaló, így a képek feltöltése után lemerülne, úgyhogy még várok ezzel. Mások bemutatását is majd kiegészítem illusztrációkkal, addig élvezzétek a szöveg erejét:
Gabi (Honduras): Ő az, aki tréningruhában jár, koszos hajjal, most allergiás is az arca, de iszonyú közvetlen és magabiztos, spanyolul beszélünk, elég népszerű.
Paulina (Lengyelo): Ő pont az ellentéte, szőke és kékszemű, a legszebb, visszafogott, még azt is utálja, ha fotózzák.
Lucska (Szlovénia): Imádnivaló alternatív, talpraesett csaj
Edvinas (Litvánia): (Ön)ironikus és nem szívbajos kimondani azt, amire mindenki gondol (Helsingor nagyon szép, de ebben a hidegben inkább menjünk vissza a suliba)
Janko (Bulgária): Ma nyelvészeti kérdésekről beszéltünk, az a típus, aki szeret mindent érteni, nem domináns személyiség, de azért jópofa, ahogy hecceli a bolgár lányt
Desi (Bulgária): A képeről is kiderül, mennyire erős egyéniség, nagy sztorizgató (a sztrorik matjoska-babaszerűen ágyazódnak egymásba, mire a végére érünk, a csattanó jelentéktelen a közbeékeléseinkhez képest)
Borisz és Marina (oroszok): Nem igazán tűnnek úgy, mint akik barátkozni akarnának bárkivel is
Des'rée (Uganda) és Andreas (német): Ők is egy pár, Andreas csak vendég, annyira szépek együtt, ők nyitottak
Oliver (dán): amerikai akcentussal beszél, szúrkálódó, de én bírom :)
Kaleigh (Kanada): szobatársam, sokat laptopozik, kedveli az irodalmat (értsd: Twilight, Büszkeség és balítélet)
Toko (grúz) és Song (koreai): Megtanítottak backgammonozni ma, már voltak ősszel is az IPC-n, Togonak nagyon jó a humora, Song is populáris
Shintaro (japán): fordítógéppel jár-kel, kicsit bizonytalan, pedig elég okosnak tűnik meg metroszexuálisnak
Akiko (japán): elvileg tipikusan antijapán, mert gyér angoltudásával is zsizseg, fényképeket mutogat (idősebb nőről van szó), nagyhangú

Egyéb események: volt énekóránk és táncóránk (salsáztam a puerto ricói Daniellel), holnap tárgyfelvétel.
A magyarok vittek csak kezdetben laptopot a közös térbe, én csak most jutottam igazán hozzá, mert eddig kölcsönadtam illetve megszakítottam társasági élettel. Most egyedül maradtam a helyiségben, nem akarom a szobában használni, nehogy felébresszem Kayleet. A magyarok mellesleg hajlanak arra, hogy magyarul beszéljenek egymás közt mások előtt is, én igyekszem bevonni a többieket is.
A nap mondása egyik tanárunktól: "Az IPC kurzus végére a dohányzók lesznek a legegészségesebbek, mert ők legalább néha kimennek a friss levegőre" Meglátjuk.:)

2010. január 13., szerda

1. nap

Ahogy kitekintettem a Helsingorbe tartó vonatról, havas sínek és gyárak üdvözöltek, így a táj rögtön belopta magát a szívembe (nem hiába vagyunk József Attila nemzete). Ezt csak fokozta az ellenőr, nem ám olyan bajszos-kövér tréningruhás, mint nálunk (ez ráadásul még nemet sem mindig determinál), hanem fiatal, helyes, egyenruhás fiú, még mosolyog is, pedig nem lyukasztottam, mert nem tudtam, hogy ezt itt így szokás. Leszállva belebotlok egy másik magyar tanulóba, Marciba, akit futólag ismerek, de érdekesmód nem tűntünk fel egymásnak sem a repülőn, sem az állomáson (amúgy a sztrájk miatt elvileg csak csokit, vizet és kávét osztogattak a gépen,  mondjuk én átaludtam, úgyhogy zakson). Rossz irányba menő buszra szálltunk, de a sofőrnéni felajánlotta, hogy körbevisz, tehát városnéztünk is kicsit.
Svédországot azért nem éreztem elég otthonosnak, mert túlságosan is rendben volt ott minden. Viszont Norvégiában és Dániában megvan a "romlás bája", a graffitik, gyárak, elárvult és melankolikus házak, olyan munchos, olyan élhető és szerethető.
Az iskola nagyon lakájos, közös terek kandallóval, tornatermek, játéktermek, festett folyosók, olyan illattal, amelyek az általános iskolai agyagszakköröket idézik, szóval engem megvett. :) A szobatársam egy kanadai lány, ő a mi tanárkánk, aki javítja az angolunkat, kissé szétszórt, viszont nagyon barátságos.
Egy japán lány zongorázik nekünk, fő nevettetőink egy litván, egy ecuadori meg egy dán srác, a japán még visszafogottan figyel a fordítógépével. Nemsokára vacsora és bemutatkozás, szerintem ma még a fáradt többség miatt nem lesz parti (bár a konyhában folyton szólnak a slágerek).

2010. január 11., hétfő

2...

Tegnap-ma búcsúbuli Hybridben, hála Barbinak. Ügyetlenségemnek hála viszont lehet, hogy a képek felét letöröltem, remélem holnap az okosok majd megmentik a helyzetet. (Ilyenkor jön a vigasztaló szöveg, hogy a jó társaságot és a finomságok ízét úgy sem tudja visszaadni a kép, az élmény a fontos stb., ha sokat mondogatom, el is hiszem).
Hajnali beszélgetésünk témája a tét, cselekedtem-e bármit, aminek valódi tétje volt. A nap folyamán gondolkoztam rajta, ugyanis amíg kevesünk van, addig a kisebb tétek is kockázatosak. Én sokszor teszek közepeseket, a gond, hogy egyelőre nem értem a játékszabályt: a cél a gazdagság vagy a lenullázódás?
Oldásképp egy kis Jazz+ Az:

"Gin, rum, unicum, konyakmeggy,
A vodka leszalad, a konyak megy,
Daj-daj, sohasem halunk meg
Ja-aj.
Férfi
a szesz elől
nem tér ki,
kivált,
ha félszeg,
annak jobb,
hogyha részeg,
de délceg" :)

2010. január 8., péntek

5...

Elszámoltam magam, már csak 5 nap (44 perc múlva 4).
Önvizsgálódásomnak hála nyertem némi ihletet a prózámhoz. Bár Jung alkímiáról szóló könyve alapján messze vagyok még a hardcore önelemzéstől, amely kisebb-nagyobb hasadásokat okoz... Egyébként egy anya és a lányainak a kapcsolati háromszögéről fog szólni, na meg az ehhez kapcsolódó elemekről. Nem valami überegyedi, de az ismeretlen dilettánsok nagy szerencséje, hogy nem vádolhatják őket plágiummal.:P
Mióta feljegyzem az álmaimat, elég a Mátéval való találkozásra gondolnom, és teljesül. Nagyon misztikus...Kérdés, hogy akar-e ott teremni Dániában.:)

2010. január 7., csütörtök

7...

Egy hét és néhány óra múlva kelés a reggeli repülő eléréséhez.
Addig is dán filmek (Ádám almái) és dán kortárs költők ( www. lyrikline.org ).
Igéket használni meg minek. :)